A múlt évi Velencei Biennálén a Palazzo Malipieróban megnyílt kiállítás nyitva tartását egészen késő őszig hosszabbították meg, és a több mint 70 000 látogatót vonzó kiállítást a kritika és média elismerően nagyszámú méltatással fogadta. Az 1944-ben Spanyolországban született Angel Orensanz több jelentős építésszel (Marcell Breuer, Martin Gelber és John Portman) való együttműködését követően az 1980-as évek elején nyitotta meg képzőművészeti stúdióját New Yorkban. Számos, egy adott környezethez elgondolt installációt hozott létre a világ legkülönbözőbb tájain, többek között a londoni Holland parkban, a moszkvai Vörös Téren, Tokióban a Roppongi-Parkban és a Senso-ji Templomnál, a brandenburgi kapunál Berlinben és New York városának számos ismert helyén, a Metropolitan Múzeum épületétől a downtown Ground Zeró jáig. Az 1990-es évekkel kezdődően Orensanz mozgalmas alkotói tevékenysége javarészt a performansz, a konceptuális művészet és a videó műfajára koncentrálódott. A művek gyakorta igen személyes költői nyelven előadott politikai és közéleti kommentárok ? mint például a balkáni háborúk során született The Shattered Tent (A megtépázott sátor) vagy az először 2003 nyarán és őszén Velencében bemutatott Burning Universe (A Lángoló Univerzum), amelynek átdolgozott és továbbfejlesztett változatát láthatja most a budapesti nézőközönség, a Bu?uel emlékének ajánlott Razor in the Eye (Borotvapenge a szemben) (Homage to Bu?uel) Firenzében, és a 2004 januárjában és februárjában a new yorki műterem hatalmas terére tervezett és először ott bemutatott Flying in NASA's Lab (Utazás NASA laboratóriumában) és a Steppes of Mars (A Mars sztyeppéi). Orensanz munkáit bemutatták a MOMA film programjában, a párizsi Musée de Luxembourgban, Japánban a Hara Múzeumban, a madridi Museo de Arte Contemporaneóban, a dán Vejle Múzeumban; a berlini Altes Museum kortárs gyűjteményében; és Rómában a Sant' Ivo alla Sapienzában. Angel Orensanz a nyolcvanas évek elején érkezett New Yorkba, és műtermet keresett Manhattan délkeleti részén. Jaspers Johns akkor még egy környékbeli utcában dolgozott, és Jean Michel Basquiat műterme csak kicsit északabbra, a Houston Street felett volt. Orensanz egy 1849-ben, Berlinbol érkezett német építész tervei alapján épült, Beethoven, Schinkel és Heinrich Heine szellemét árasztó, különleges neogótikus épületet választott a Norfolk Street 172-176 alatt. Pár évvel később megalakult az Angel Orensanz Foundation Center for the Arts (az Angel Orensanz Alapítvány Kulturális Központja), s ezzel az épület nevet is kapott. Orensanz műveinek nagy részét az Alapítvány épületében hozza létre, és innen is készíti elő, tervezi meg utazó kiállításait és projektjeit szerte a világon. Ezen a személyes használaton túlmenően az épület saját jogán is a művészet élvezetének és a tanulásnak a fellegvárává vált. Az Angel Orensanz Foundation Center for the Arts ? kiállítótermekkel és múzeumokkal, például a PS 1-gyel vagy a Whitney Múzeummal együttműködve ? új művek és produkciók egész sorát mutatta be. Legutóbb a Whitney Biennálé részeként Catherine Sullivan Orensanz Manifesztációja volt látható. Műsorral vagy rendezvénnyel a ház vendége volt többek között Jacques Derrida, Philip Glass, Alexander McQueen, Spike Lee, a Kronos Quartett és a The New York Institute for the Humanities. A műterem és az itt készült műalkotások kölcsönhatása és egymásra utalása Angel Orensanz munkáiban sokoldalúan jelenik meg ezen a budapesti kiállításon is. Thomas McEvilley így fogalmazott: "(Angel Orensanz) munkássága generációjának ahhoz a késő modernizmusból a sokműfajú poszt-modernizmus felé elmozdult művészcsoportjához kapcsolódik, amelyhez többek között Dennis Oppenheim, Vito Acconci és Lucas Samaras is tartozott". Alkotó folyamatának jelentős része az alkotási folyamat videókkal és fényképekkel való alapos és céltudatos dokumentálása. Mintha csak jövendőmondóval konzultálna, vagy archaikus korra emlékeztető jóslattól várna iránymutatást: a fényképezést és a videót művészi pályafutása legelejétől arra használta, hogy bizonyos távolságból nézzen a folyamatra. A mechanikus képek visszatükröződését és feltöltött jelentését belső látomásainak útmutatásaiként kezelte új formák utáni kutatása során. Ezek az új formák az 1980-as évek végétől kezdődően a 90-es éveket magába foglaló utazások és hosszabb kirándulások során folyamatosan alakultak ki munkáiban. Ezek alatt az évek alatt New Yorkból indulva bejárta Williamsburg, Queens vidékét és Long Island partjait, majd később hosszabb utazásra kelt Észak-Japán lakatlan vidékein, és a spanyol-francia határvidéki Pirreneusokat barangolta be, majd bejárta Mexikó és Dél-Kalifornia partvidékeit, míg Aragónia síkvidékein hatalmas, legjobban madártávlatból látható szántóföldi rajzolatokat készített. A nyílt terek természetet alakító projektjei után nagyvárosi ikonokkal való intervenciók egész sora következett, nagyrészt Olaszország területén, olyan kultúrtörténetileg jelentős helyeken, mint a firenzei Piazza della Signoria vagy a római Colosseum, a párizsi Montparnasse, Bécs és Varsó ismert helyei. Számos német nevezetességhez ? mint például a kölni Dóm, a brandenburgi kapu és az Odera-Neisse határvidék ? sokszor visszatért. A tárgyakkal való művészi intervenciókkal szemben azonban egyre fontosabbak lettek a videók és digitális képek. Az utóbbi időben a videóvázlatok és naplók kerültek előtérbe, melyek ? mivel ezekhez kevesebb eszközre van szükség ? megkönnyítik a művész mozgékonyságát és rugalmasságát, és a végeredmény már nem szigorúan "tárgyi", hanem egyúttal elektronikus megfogalmazás is lett. A gondolati folyamat, az érzékelések rekonstruálása és az ezzel kapcsolatos képzőművészeti megfogalmazás ? több egymást átfedő művészi látásmódot is magába foglalva ? egyre gazdagabb, teljesebb és átfogóbb. - Derek Bentley A kiállítás helyszíne: A.P.A.! Ateliers Pro Arts - 1085 Budapest, Horánszky u. 5. A kiállítás megtekinthető: 2004. szeptember 2-től október 2-ig, keddtől péntekig 14-19, szombaton 11-18 óra között. Forrás: www.artnet.hu
