Apró dolgok költészete

Ravasz András az 1990-es évek alternatív kultúrájának egyik meghatározó alakja, aki az utóbbi két évtizedben a festészettől a digitális kép, a zene és a szöveg kölcsönhatása felé fordult. Nagy András operatőr sorra nyeri a hazai és nemzetközi filmes díjakat az általa fényképezett filmek álomszerű, mégis nagyon konkrét, vízió és realitás köztes birodalmát ábrázoló látványvilágával. Egyikük a konceptuális művészet terepén keres feltárásra váró összefüggéseket, másikuk egy alkalmazott képalkotói közegben hoz létre a korra érzékenyen reagáló, egyszerre több emocionális réteget mozgósító komplex képi rendszert. Másfél éve, szilveszter éjszakáján egy közösségi portálon, egy véletlen helyzetekből fakadó pillanatban találták meg kettejük közös képi nyelvét. Nagy András egy tengerentúli reptéren töltögette föl aznap készült fotóit New York utcáiról, Ravasz András pedig éppen ezekben látta meg a témát, amit a legkülönbözőbb helyekről összegyűjtött, képelemekké formálható szövegeihez keresett.

Kép és szöveg találkozott, és létrejött a mostani kiállítás alapanyaga: a nagyváros utcáin készült pillanatfelvételek próféciákra emlékeztető, sokszor talányos, mégis nagyon mélyen találó szövegfoszlányokat kaptak. Egy ablak elé fölkúszó, kiszáradt kóró, egy fiatal homeless lány, egy vendégek után maradt, leszedetlen asztal kis cédulákon, falfirkákon, infótáblákon megjelenő üzeneteket kapott, mintha egy-egy keleti tanítás részlete rajzolódna föl a nagyváros fáradt, vigasztalan hétköznapi jeleneteire. Ellesett pillanatokban felragyogó filozófiák, kukából előszedett bölcseletek tűnnek föl nyomatokon. Lábak között felvillanó figyelmeztetés az utca aszfaltján, falra írt vagy üveghomlokzaton hullámzó címkék, melyek jelentésükkel megfordítják a látvány tartalmát. Mintha a világ nagy, folyamatosan kibontakozó története benne élne a város elemeiben, de a képeken látható emberek csak áttételesen érintkeznének azzal: mindenki a maga sorsát éli, miközben ott van az orruk előtt az igazi, az egyetlen, a közös sors forgatókönyve.

Az együtt készített sorozatot folytatja az a két rész, amit a két művész külön-külön, de a közös munkák nyelvét alkalmazva tett hozzá. Nagy András analóg technikával készített fotói részleteket kapnak el az éjszakai utcák kevéssé figyelemre méltó témáiból. Mellékszereplőket látunk rajtuk, autók tetejét, egy útszéli bokor piros bogyóin megpihenő fényt, hajnali utcarészletet és egy kocsma dülöngélő üveg-sorát ? csupa hasznavehetetlen, mégis nagyon fontos jelenet, a nagy történetek mellékes momentumai. Ravasz András ezzel párhuzamosan ráközelít néhány kedves tárgyra, egy bakelitlemez barázdáiból rajzolja ki az élet útját, az utcán felejtett pozdorjalap alá írja angolul a ?semmi? szót. Az apróságokban lappangó lényeg tűnik fel minden képükön, és a jelentéktelen részletekben hirtelen, magától értetődő egyszerűséggel megnyílik a végtelen.