A víz tematikailag alaposan feldolgozott a képzőművészet évezredes történetében. Gondoljunk csak a görög vázaképek hajó és tengerjeleneteitől a bizánci falfestmények és mozaikok megkeresztelés ábrázolásain át a holland és francia vagy orosz tengeri tájfestőkig, de ismertek Hokusai és Courbet hullámjai vagy Turner esetleg Monet tenger- impressziója. Kortársaink közül is számosan (pl. David Hockney vagy Richter, Longo) foglalkoznak a víz, a tenger formai, tartalmi feldolgozásával. Lehet-e még ebben a mitikus-szakrális témakörben újat, mást mondani. Sinkó István arra tesz kísérletet, hogy sokféle kifejezési eszközt és anyagot használva a víz mérhetőségéről, geometriájáról- mondhatnánk aquametriájáról - adjon számot nézőinek. Ebben a megközelítésben a víz szimbolikus helyzete megváltozik, s olyan mérhető építőkővé, fedőanyaggá válik, mely alatt, mellett és mögött felbukkanhat a világ geometrikus és expresszív struktúrája. Elveszett tárgyak és tájak, emberek, melyeket elfed, beborít és átalakít a víz változó anyaga. A kiállítás helyszíne: Budapest Kiállítóterem - V. Szabad sajtó út 5. A kiállítás megtekinthető: 2004. március 14-ig, hétfő kivételével naponta 10 - 18 óráig.
