Hogy is fogalmazott Picasso? "Nem elég, ha ismerjük a művész munkáit. Azt is tudni kell, mikor csinálta, miért, hogyan, milyen körülmények között." Ismerjük tehát meg Rápolti Katalinban nem csak az alkotóművészt, hanem az életéért és művészetéért küzdő embert, és persze a nőt, vagy akár az édesanyát. Az "Árnyékok és tükröződések" című fotókiállítás anyaga éppúgy kifejezi Kati örömeit és életének árnyoldalát, esendőségét, mint ahogy sajnálatos fizikai helyzete művészetének kibontakozására rányomja a bélyegét. Ennek tudatában érdemes az ő tárlatán végig haladni, és átérezni, felfedezni képeiben az élet szépségeihez való ragaszkodást, azok megörökítését, s az akaraterőt, amely nem hagyja az árnyékos oldalt a fények csodálatos tündöklése nélkül maradni. Egy életmű megértéséhez természetesen éppúgy hozzátartozik a művészi életpálya is, még ha azt megtörte is a sors. Hiszen Katalin a hirtelen fellépő betegsége előtt még ott volt mindenhol, ahol lehetett: szakkörökben, művészeti táborokban, és fotóriporterként sporteseményeken, kulturális programokon. A sport és színpadi fényképezés alapjait, a művészi fotózás rejtelmeit Geleta Pál fotóriporter oldalán sajátította el, és képeit számos újság, folyóirat közölte, valamint a televízió is használta. Katalin 1962-ben született Budapesten, s már egészen kisgyermekkorától a művészetek felé orientálódott. Az ígéretesnek tűnő zenei pálya helyett a vizuális ábrázolás szeretete erősebb volt benne, így tanulmányait az iparművészeti szakközépiskolában folytatta. Ekkor még a rajzolás, a festés, a fafaragás, és a makramézás töltötte ki az életét, de már felébredt benne a fotózás iránti érdeklődés is. A kétéves speciális fotós szakiskola elvégzése óta szinte felsorolhatatlan számú elismerést kapott. Ami egyrészt tehetségét bizonyítja, másrészt dinamizmusát, agilitását, és művészi bátorságát. Számtalan hazai és nemzetközi fotópályázaton ért el sikereket, s nem egyszer az első díjat hozhatta ezekről haza. Életének, ha úgy tetszik, egy második szakaszában kényszerűen le kellett mondania a korábbi rohanásról, jó értelemben vett nyüzsgésről, de szerencsére otthonában, a fizikailag szűk térben felfedezte a fantázia által nyújtott tágasságot, és a fotótechnika adta új lehetőségeket. Ahogyan a képek témáit mindig meghatározza a művész élete, ekkortól kezdve fotóin a hangsúly nem az eseményen van, hanem egy adott perspektívából, a saját otthonából néz ki a világra. Teszi mindezt rendkívül érzékenyen, amiként művészi ötletességgel játszik a fénnyel, és az árnyékokkal. Legutóbbi nagy sikereit már az így készített műveivel érte el, és ezek közül egy képe megjelent a Magyar Fotográfusok Évkönyvében. Rápolti Katalin fotóit 1982 óta folyamatosan láthatja a közönség, hiszen különböző bemutatókon az ország több pontján feltűnik. A most bemutatott képanyag sajnos nem egy újabb továbblépésről szól. Ezek a képek sokkal inkább a szűk térben - az otthonában - önmagát újra felfedezi kívánó alkotó élményeinek, színes világának lelki-érzelmi újra éléséről mesélnek. Elsősorban ezek másokkal való megosztása, a mondanivaló örömteli, művészi átadása a lényegük. Képeire mindig az egyenesség, a nyíltság, és a valóság pillanatainak őszinte megragadása a jellemző. Kati lényegmegragadóan érzelmes és egyben elgondolkoztató művészetében nem érdemes a fotóin a technikai trükkök alkalmazásának nyomait, vagy mesterkélt beállításokat keresünk. Ezek alkalmazása helyett ugyanis valószínűleg génjeiben hordozza mindazt a türelmet, a figyelmet, amellyel képes elkapni a természet vagy az események legszebb pillanatait, és megjeleníteni a nem tudatos lelki rezdüléseket. Ugyanakkor a művészi látásmódjának visszaadásához, sajátos érzelemvilágához hozzátartozik mind az a profizmus, amellyel összeépíti a természetességet, és spontaneitást a 21. század technikai vívmányainak eszközeivel. Klasszikus stílusa mellett ő így halad a korral. Ám ahhoz, hogy egy kép tényleges tartalma érzelemvilágunk, szemléletünk szerves részévé válhasson, hogy valóban megérintsen bennünket, a technikai lehetőségek puszta használatánál sokkal több kell. S Rápolti Katalin művészi érzékenységgel megkomponált képei ezt a többletet adják meg nekünk. Megpróbálhatjuk egyszerűen a látványnak átadni magunkat, de Kati intellektuális látásmódja nem mindig hagyja a nézőket csupán az érzékek talaján. Mégsem kell mást tenni, mint nyitottá válni tehetségére, és rácsodálkozni az élet apró örömeire, amelyek mellett a mai kor embere oly sokszor észrevétlen elszalad, s amelyeket ezek a felvételek megörökítenek. Próbáljuk meg ezeket a fotókat egyszerűen elfogadni, bennük elmélyülni, vagy az elkapott pillanat érzésvilágát átérezni, és a fotós szemeivel látni a világot. R. Eller Gertrúd A kiállítás helyszíne: Aranytíz Művelődési Központ, 1051. Budapest, Arany János utca 10. A kiállítás látható: 2006. augusztus 31. - szeptember 15. Nyitva tartás: a központ változó nyitva tartása szerint. Telefon: (06-1)354-3400.
