Három egyforma - videomegjelenítőt, érintőképernyőt és videokamerát tartalmazó - installációt helyezünk el egymástól távol fekvő köztereken. A helyszínek között nagy sávszélességű internetkapcsolatot építünk ki, melyen keresztül a forgalmas városi terek videoképei továbbíthatók. A számítógép virtuális terében a videokamerák képei sorban, egymást takarva helyezkednek el. Mindhárom installációban a legelső videokép a helyszíni környezetet mutatja, elfedve a mögötte sorakozókat. Az érintőképernyőn rajzolt vonalaknak megfelelő részek azonban átlátszóvá válnak a videoképen, "átnézetet" nyitva a mögötte sorakozó képrészletekre. A három installációból közvetített, egymás mögött sorakozó élőkép-rétegek a helyszínen készített rajzoknak megfelelően válnak részlegesen átlátszóvá. Az így kialakuló, egymást fedő maszkok végtelen élő-video-alagutat nyitnak meg, melynek képterét a távoli helyszínek résztvevői közösen alakítják. Az Átnézet projekt távoli terek között teremt videokapcsolatot, s játékos környezetben az ott megfordulók együttműködésére nyújt lehetőséget. Amikor a felhasználók egyszerű alakzatokat rajzolnak a fekete-fehér érintőképernyőre, a videomegjelenítőre közvetített élőképen saját képmásukat törlik ki. Hamar kiderül azonban, hogy ez az anti-narcisztikus szituáció valójában egyfajta felderítőeszköz, hiszen a helyi videotükrökön a kitörölt képrészek átlátszóvá válnak, s rajtuk keresztül a soron következő távoli helyszínre nyílik átlátás. Miután a felhasználók rájönnek, hogy ily módon átnézhetnek a távoli helyszínekre, azt is felfedezik, hogy a látható kép egymás tevékenységének függvényében alakul: a távoli helyszíneken készült rajzok lebbentik fel a függönyt e körkörös, végtelen élő videolánc elől. A megjelenítés feltételei a rajzok közötti eltérések, hiszen ahol a rajzok fedik egymást, ott üres, végtelenül átlátszó képhelyek jönnek létre. Az érintőképernyőt a felhasználók úgy használhatják, mintha fehér tintával rajzolnának fekete háttérre, ahol a fehér a teljesen átlátszó, a fekete pedig a nem átlátszó részeknek felel meg a videoképen. Mivel az előző rajzoló által készített rajz idővel elhalványul, azaz a fehér rajzok egyre szürkébb árnyalatokat öltenek, az élő videoképen egyre kevésbé átlátszó területek jönnek létre. Ennek hatására bonyolult "mozgókép-szövet" jön létre az egymásra rétegződő videoképekből, melynek értelmezésékez az érintőképernyőn látható rajz adja a kulcsot, érthetővé téve a végtelen, olykor kaotikus videoalagút szokatlan látványát.
