Ha körbetekintünk a falakon, bekeretezett, színes rajzokat látunk, ami egy kiállításon több mint megszokott, de tévedünk, ha képekhez, rajzokhoz szokott rutinnal nézzük őket. Ezek rajzok ugyan, de ha valódi műfajukat kéne meghatározni, akkor inkább ábráknak nevezhetnénk, olyasminek, ami általában valami elvont témát jelenít meg egy elvont vizuális nyelven. Az autista rajzolók számára a rajz nem önkifejező tevékenység, hanem egy rendezési feladat végrehajtása, amelyben rendet kívánnak tenni egy alapvetően érthetetlen közegben. A rajzok ezért maximálisan következetesek, még a legjátékosabbnak tűnő darab esetében is egy szigorú logikával felépülő szerkezet van a háttérben, (pontos jelentés, szavak, mondatok tartoznak minden egyes képi elemhez).
