"És itt van Bäck Manci, aki mindezt megalkotta, aki összehozta, tanult, fáradott, költött, talán pazarolt, és most tud, és itt akar dolgozni - lehetetlen, hogy valami ne sikerüljön neki" - ujjongott a Szegedi Napló tudósítója 1915. április 18-án, nem sokkal a város új fotó műtermének megnyitása után.
Hogyan lehetséges, hogy huszonnégy éves lány saját műhelyt nyisson a múlt század legelején? Hogyan volt egyáltalán lehetséges, hogy az akkoriban ultramodernnek számító szakmát kitanulja? - Éppen ebben az időszakban lett divat, hogy fiatal nők fotográfiát tanuljanak - meséli a Kiscelli Múzeumban pénteken nyíló Bäck Manci kiállítás kurátora, B. Nagy Anikó művészettörténész. Három évvel korábban nyitotta például híres műtermét a budapesti Veres Pálné utcában Máté Olga fotóművész.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának, E. Csorba Csilla művészettörténésznek hét évvel ezelőtt jelent meg az Enciklopédia Kiadónál Magyar fotográfusnők című kötete. Ebben nemcsak művészettörténeti, szociológiai szempontból is vizsgálja a folyamatot, amint a huszadik század első felében élő nők - minden tiltás ellenére - a fényképezés szerelmeseivé váltak. Érdekes módon a kötetben szereplő huszonhét művésznő között hiába keressük Bäck Manci nevét. Ezek szerint nem hiába hívják elfeledettnek.
A fotogrfáfusnők: Aczél Márta, Besnyő Éva, Blüh Irén, Csillag Erzsi, Földi Róza, Gaiduschek Erzsi, Izabella főhercegnő, Kálmán Kata, Kárász Judit, Kelenföldi Telkes Nóra, Klein Rózsi, Landau Erzsi, Langer Klára, Laub Juci, Máté Olga, Miklós Jutka, Reismann Marian, Révai Ilka, Sugár Kata, Wachter Klára, Wellesz Ella, Werner Irén és Zinner Erzsébet.
Egy Szegedről való zsidó család gyermekeként Bäck Manci (született Bäck Margit) tízéves korától az alföldi városban élt. Innen engedték - meglehetősen liberális - szülei 1910-ben, tizenkilenc éves korában Bécsbe, hogy Madame d'Ora Európa-hírű műtermében fotográfiát tanulhasson. Az ausztriai diákévek alatt ismerkedett meg Manci az akkoriban kibontakozó mozdulatművészet irányzatával és temérdek bécsi táncossal, akiket éjt nappallá téve fotózott. Egyik legkedvesebb modellje a Grete Wiesenthal-tanítvány, táncos és filmszínésznő Lucy Kieselhausen volt.
Ahogy Bäck Manci visszatért Szegedre, nem töprengett sokat. Ahogy a Szegedi Napló is tudósított róla, hatalmas vehemenciával vetette bele magát saját műterme megalapításába: fáradott, költött, talán pazarolt. De már elég hamar beigazolódni látszott: megérte. Sőt, amellett, hogy a fiatal fotós Kölcsey utcai műterme állandóan tömve volt, jutott ideje bekapcsolódni Szeged akkoriban kimondottan pezsgő szellemi életébe. - A huszadik század elején a legnagyobb magyar színészek játszottak a szegedi színházban, például Mezey Mária, akiről Manci természetesen készített portrét - magyarázza B. Nagy Anikó. - De a városban élt Juhász Gyula, a tudós-politikus Erdei Ferenc, a fotográfus-festő-formatervező Moholy-Nagy László. Mind a fotográfusnő barátai és modelljei voltak.
Bäck Manci rajtuk kívül szívesen fényképezett jelmezbe bújt embereket, aktokat és szegedi utcarészleteket. Azt sajnos nem tudhatjuk, életműve mekkorára duzzadt volna, ha a második világháborút nem követi az államosítás, ugyanis a fotográfusnő keményen ellenállt a szövetkezetesítési kísérletnek. Ha műtermét nem viheti úgy, mint korábban, inkább nem viszi sehogy - gondolta, és 1949-ben, ötvennyolc éves korában lerakta a kamerát. Soha többé nem vette elő.
Hogy az élete első felében készült számtalan portré, városkép és akt most egyben látható a Kiscelli Múzeumban, ez Gömör Béla műgyűjtő érdeme. Ő nemcsak felkutatta a fotográfusnő műveit, 2003-ban monográfiát is írt róla, sőt, segédkezett a Szegedi Móra Ferenc Múzeum 2005-ben rendezett Bäck Manci kiállításánál. A két évvel ezelőtti tárlatnyitó előtt a múzeum felhívta a szegedieket: ha családi archívumukban rábukkannak a fotóművész valamelyik alkotására, adják azt kölcsön nekik, annál gazdagabb lesz a kiállítás.
- Meglepetések nem értek - mondja Gömör Béla, mert akik jelentkeztek, azokat a családokat már korábban behálóztam. A szegedi tárlat óta azonban jó néhány Bäck Manci fotóra leltünk. Kiderült, a Móra Ferenc Múzeum fiókjain és szegedi családi albumokon kívül akadnak képek néhány közgyűjteményben és budapesti magángyűjtőknél is. Megtudtuk például, hogy Gergely Sándor egy portréját a szobrászművész özvegyétől szerezte be Apró Ferenc helytörténész. "Ezt a képet meg is kapjuk a Kiscelli Múzeumban nyíló kiállításra."
Az elfeledett fotográfusnő művei után minden esetre tovább kutatnak, mert bár állítólag Bäck Mancit József Attilához, Radnóti Miklóshoz és Szent-Györgyi Alberthez is barátság fűzte, azt egyelőre nem sikerült kideríteni, vajon őket is lefényképezte-e. Ha Juhász Gyula 1914-ben írt verssoraiból indulunk ki, jó esély van rá. A költő szerint ugyanis "Hízelgően mindenkit levesz, / A Bäck Manci fényűzése ez."
