Akik nem élnek benne, azért (ugyan mi dolguk vele), akik pedig benne élnek, hát igyekszenek jó messzire elnézni onnan. Ez az örök külváros. Bács Emese képein még a Kálvin téri aluljáró is külváros. A képeknek egyébként semmi közük a politikához, sőt szociális érzékenységről sem beszélnek, első szándékból semmi esetre se. Ám mégis, a legerősebb képeken annak az embernek a felmutatása történik meg, akit sorsa, balsorsa a városba, ebbe a nehezen kiismerhető, nehezen át- és megélhető, nyomasztó, brutális falakkal tagolt környezetbe vetett. Megrendítő, hogy ez a téma ennyire határozott létélménye legyen egy ilyen fiatal embernek. Bács Emese azt akarja megfesteni, ami mélyen és igazán foglalkoztatja őt, nem pedig azt, amit manapság illenék, amiből következik, hogy nem használ számítógépet, nem manipulálja a látványt, és a posztfeminizmus zászlaját sem lobogtatja. Vásznain csupán rendkívül gazdag koloritú színekkel és formákkal találkozhatunk, de talán pontosabb, ha tömegekről beszélünk. Képei mintha rokonságot ápolnának a klasszikus avantgárd kubizmus expresszionizmusba mártott urbánus képi világával, illetve a nyolcvanas évek hazai és nemzetközi festészetének fő áramával, mely újra visszaadta a festőnek, ami a festőé. A tárlat megnyitója: 2003. október 1-én 20 órára. A kiállítást megnyitja: Maurer Dóra A kiállítás megtekinthető 2003. október 24-ig. hétfőtől péntekig 10-18 óráig, ettől eltérő időpontban előzetes egyeztetéssel Helyszín: Godot Galéria 1075 Budapest, Madách út 8.
