Bak Imre festészetének majd? harminc éve alapvető törekvése a térillúzió megragadása. Képeinek illúzionisztikus perspektívája ? ha ez nem képzavar ? legalább négy szintre épül: egyrészt a klasszikus konstruktivizmus ?rétegelt?, az egymást fedő síkok titkolt perspektívájára; másrészt a colourfield painting színintenzitáson és színhangulaton alapuló térélményére; harmadrészt az ?ábrázolás?, a sejtetett narrativitás, az asszociációk esélye által keltett térképzetre; negyedrészt ? az ellentmondással együtt ? a művészettörténeti (idő)perspektívára, mely különös, de nem meglepő módon lesz része a fizikai térnek, hiszen az idézet, szervesülése ellenére is, önálló térrel bíró felületet követel.
