Ezt a hatást a festék felhordásának különös módjával éri el: az olajfestéket szinte felgyúrja a vászonra, s Rembrandthoz hasonlóan sokszor kézzel vagy festőkéssel dolgozza meg. Ez a festéstechnika az impasto, a pasztás, vastag festés, ami a kortárs magyar festészetben például Baranyai Levente vagy Horváth Krisztián sajátja is. Baksai érzéki felületei azonban távolról sem állnak össze megnyugtatóan, ismét a közelbe hívják az embert. Nyugtalanságot kelt a nézőben, hogy minden pontról mást és mást lát, mást lát oldalról és megint mást surlófényben. Félelmetes találmánya, hogy képeire olyan körvonalakat fest, amelyek csak bizonyos szögből láthatóak. Ezt a hatást úgy tudja elérni, hogy például feketével fest fekete alapra, így az ábrázolni kívánt elem csak a plasztikussága révén válik el a háttértől és csak meghatározott szögből, vagy fényviszonyok között érvényesül. Vastag csomókból kialakított felületei tektonikus mozgásokat idéznek, amelyre tökéletesen rímelnek úgy a földszínek, melyeket elszeretettel használ, mint a figurák utalásai a négy alapelemre, mitológiákra, nagy statikájú gondolati rendszerekre. Baksai festészetében a forma találkozik a nyers anyaggal, és felkavaró, izgalmas elegyet képez. A kiállítás helyszíne: 1075 Budapest, Madách út 8. A kiállítás 2002. július 12-ig tekinthető meg.
