Balikó Emese mozgása és mozdulatlanságra törekvése, valamint a fény hatásai, megjelenése és elrejtése révén egyaránt a priori létezőkre, s a köztük fennálló viszonyok tudatos érzékelésére vezet rá. Az elsötétített térben, a hansúlyozottan vetített képként kezelt munkákban egy-egy mozdulatsor közvetítésével saját testi és mentális tapasztalatait is feltárja. A szinte életnagyságú képeken az aktivitás képzetével leginkább összekapcsolódott testrészek - a fej és a kéz - megvilágításával, mozgatásával vagy mozdulatlanul tartásával technikai médium segítségével idéz fel a korábban különösen a barokk festészetben meghatározó problémákat. Vajon a gravitáció állandó hatását, jelenlétét elszenvedő, tehetetlen tömeg csupán a test? A fényt felfogó és visszaverő áthatolhatatlan tömeg? Ám Balikó Emese munkájában a testet a figyelem, a tudatosság határozza meg: a felvételek készítése során a kamera számára tükörként funkcionált, s így a mediális kép és az önarckép fogalmát - egy a festészet hagyományától elválaszthatatlan metafora kapcsán - értelmezi újra. A hagyományos képhez kapcsolódás igényére utal a vetítővászon kezelésével is, amelyet vakrámára feszit, majd bekeretez, s így installációjában a vetített képeket a festett felületek szerepébe helyezi.
Ám amellett, hogy Balikó e két műve szorosan kötődik a képre és a testre vonatkozó aktuális elméleti diskurzusokhoz, mégis megközelíthető hétköznapibb módon is. Hiszen a nézőben a képek láttán rögtön a megmutatkozásra irányuló tudatos törekvéssel kapcsolatos kifejezések ötletenek fel: ?valamilyen képet alakít ki magáról?, vagy épp a gondolkodásban bekövetkezett változásokra utalók: "más megvilágításba helyez", illetve a már a folyamat eredményét tanúsító: "más fényben lát".
A kiállítás helye: Knoll Galéria Budapest, 1061. Budapest, Liszt Ferenc tér 10. I. em.17.
A kiállítás látható: 2007. február 8. - március 31.
Nyitva tartás: kedd-péntek, 14-18 óra, szombat 11-14 óra
