1880-ban alakult meg a Székesfővárosi Képzőművészeti Bizottság. Arcképcsarnokot rendeltek az új városháza közgyűlési tanácstermének díszítésére, majd 1884-ben meghirdették az első városképpályázatot. Fontosnak tartották a fiatal művészek támogatását, ezért e célból művészeti díjat is alapítottak. Eközben a főváros rendszeresen vásárolt festményeket és szobrokat. 1887-ben megszületett a döntés a Fővárosi Múzeum létrehozásáról, de csak 1899-ben biztosították ennek helyét, a városligeti Műcsarnok épületében. Itt nyílt meg az első kiállítás 1907-ben. A múzeum szervezetét, gyűjtési programját az első igazgató, Kuzsinszky Bálint dolgozta ki. A római (aquincumi) kori régészeti leletek mellett várostörténeti emlékek, a képtár és könyvtár gyűjteményei alkották az intézmény egészét. 1912-től - Csánky Dénes igazgatósága idején - az addigi történeti koncepciót esztétikai szempontok váltották föl a képzőművészeti vásárlások tekintetében. Mivel a műtárgyak száma folyamatosan emelkedett, bemutatásuk helyéül további megoldásokat kellett keresni, ezért 1928-ban a főváros megvásárolta a Károlyi palotát, és a Székesfővárosi Képtár első kiállítását itt mutatták be 1933 októberében. A második világháborút követően 1945-ben ismét megnyílt a Képtár. 1953-ban állami tulajdonba vették a Fővárosi Képtár gyűjteményét, mely a Szépművészeti Múzeum magyar művészeti anyagával együtt lett az alakuló Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének alapja. A korábbi Székesfővárosi Képtár ilyen módon megszűnt, de a gyűjtés, vásárlás folytatódott és 1959-ben létrejött a Fővárosi Képzőművészeti Gyűjtemény, mely a Kiscelli Múzeumban kapott helyet. A sok tulajdonosváltás, az anyag bemutatásának nehézségei tehát meghatározták a gyűjtemény sorsát. A Fővárosi Képtár állandó kiállításának legszebb, legértékesebb darabjai a XIX. század és a XX. század fordulójáról származnak. A Kiscelli Múzeum újkori várostörténeti állandó kiállítását is gazdagítja jó néhány kiváló festmény. Így is képek százai rejtőzködnek a raktárak mélyén. Közülük néhány időről-időre felbukkan ugyan hazai vagy külföldi időszaki kiállításokon, mégis sok olyan remekmű, vagy egyszerűen csak a magyar festészet történetének ismeretéhez nélkülözhetetlen alkotás marad ismeretlen, a közönség és a szakma számára, hogy szükségesnek láttuk ezek önálló kiállításon történő bemutatását. Megnyitó: 2006. február 17-én, 15 óra Megnyitó beszédet mond: Radnóti Sándor esztéta A kiállítás helyszíne: Budavári Palota "E" épület, földszinti kiállítási termek A kiállítás megtekinthető: 2006. február 17. - május 15. Kép: Szinyei Merse Pál alkotása
