Barabás Zsófi (1980) 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és tervezőgrafika szakán. Képei megtekintésekor - legyenek azok ceruzarajzok, olajfestmények, rétegelt lemezből készült reliefek vagy térbeli plasztikák - mellőzhetjük a művészettörténeti kategóriák által nyújtott támpontokat és szenzuális erejüknek köszönhetően, engedhetjük, hogy ?pusztán? vizualitásukkal spontán hassanak ránk. Erőltetett és felszínes lenne stílustörténeti analógiák felől közeledni a most kiállított munkákhoz is, hiszen alkotójuk nem az absztraháló festőelődök közvetlen követése, sem nem a kortárs tendenciák konceptuális háttere felől jut el egy-egy kép megvalósításához. Hullámzó érzelmi állapotok, tünékeny hangulatok anyagban való manifesztálódásának utat engedő, az eufórikus pillanatok ?elkapása? által a festészet eszköztárát, szín- és formavilágát bátran gazdagító alkotói alapállásból születnek Barabás Zsófi érzékiségükben megragadó képei. Világlátásának gazdagságát sajátos, egyre árnyaltabbá váló, olvasható rendszerbe foglalt formavilágon keresztül vetíti ki. Formateremtő és finom színharmóniákat rögzítő festészete életének vizuális lenyomataként is értelmezhető. Ellentétben korunk számos képalkotási metódusával, Barabás expresszív alkotómódja rendkívül individuálisnak és egyéninek tekinthető, nemcsak a művek létrejöttéhez inspirációs forrásként szolgáló, a megélt, saját érzelmi élmények vizualizálását, materializálását, valamint jellegzetes anyaghasználatát, felismerhető ecsetkezelését tekintve, hanem ennek a közvetlenül belőle fakadó s ezért oly hiteles alkotóútnak a felvállalása miatt is. Ebből az imponáló individualizmusból is adódik az alkotások rendkívüli megszólító ereje az egyéniséget bezúzó, globalizálódó korunkban. Barabás könnyedén mozog az általa használt, hagyományosnak mondható műfajok és technikák között. Gazdag színvilágú, mozgalmas olajfestményei és reliefjei invenciózus, önmagukban is megálló rajzaiból nőnek ki. A zene érzelmeket generáló, felajzó lüktetése, a valóságot megsokszorozó elevensége állítható párhuzamba a burjánzó, biomorfikus formaviláguk által a fizikailag érzékelhető tér, s így közvetlenül a befogadó érzékei felé igyekvő képivilággal. Barabás Zsófi az érzékenység és az intuíció rangjának visszaadásával, a fogalmi háló szorításából való kibújással, az érzéki közvetlenség által a nézőt a vizuális nyelvezet olvasásának öröméhez juttatja. A kiállítás helyszíne: Vadnai Galéria - Budapest, V. Mérleg utca 12. A kiállítás megtekinthető: 2004. november 18. ? 2005. január 15. Nyitva: kedd-péntek: 12-19h, szombat: 10-16h
