(MTI) - A jelenkori magyar demokrácia legmegrázóbb társadalmi és kriminológiai eseménysorozataként döbbentette meg az országot a 2008-2009 során kibontakozó, romák ellen elkövetett gyilkosságok sora. Barakonyi Szabolcs fotós a romagyilkosságok túlélőiről szóló sorozatában 2010 áprilisa és júliusa között a támadássorozat minden olyan helyszínét felkereste, ahol személyi sérüléssel járó erőszakos cselekmény történt, és valamennyi áldozatról és túlélőről portrét készített.
"A sajtóban megjelent cikkek után érthető volt az a bizalmatlanság, amivel fogadtak. Ráadásul újra fel kellett eleveníteniük a múltat, így a találkozásokat is nehéz volt megszervezni" - mondta a fotós, aki azért döntött a portré műfaja mellett, mert szerinte a tragédia önmagáért beszél, a témához fotós eszközökkel nem akart semmit hozzátenni.
Mint kifejtette, fotóival volt az a célja, hogy a közönség mindenféle szakmai sallangtól mentesen nézzen szembe a történtekkel. A Szembesítés című tárlat hat nagyméretű képet mutat be.
Alsózsolca
Barakonyi szerint a tragédia túlélői valószínűleg sohasem fogják feldolgozni, hogy "szabályosan vadásztak rájuk", és egész életükben kísérteni fogja őket a megválaszolatlan kérdés: miért. A fotós kiemelte, hogy a társadalom nem feledkezhet meg a tragédiáról, és a hallgatás helyett beszélni kellene arról, ami 2008-ban és 2009-ben történt.
A tárlatot Sugár János képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének tanára nyitja meg. A képzőművész Barakonyi Szabolcs képeit August Sander német fotós munkásságához hasonlította, aki az 1910-es évektől az 1950-es évekig fényképezte Németországot. "Sander sem az ellesett pillanatok fotósa volt, hanem előre kigondolta, megkomponálta a képet, így nem az arc, hanem az alany attribútumai hordozzák a kép lényegét" - magyarázta. Barakonyi Szabolcs fotóin a félelem és a megalázottság jelentik az attribútumot, ezek tükröződnek minden arcon.
Sugár János ugyanakkor úgy vélte, a tárlat hat képének drámaiságát akkor is éreznénk, ha nem tudnánk, kikről és mikor készültek a fotók.
"Látszik az arcokon, hogy valami nagyon szörnyű történt velük, ami után az életnek egy másik dimenziójába kerültek, nem ugyanabban az országban élnek, mint mi. Ha a többségi társadalom számára tanulságot keresek ebben a drámában, akkor csak azt találom, hogy senkinek sem jó egy olyan országban élni, ahol bárkinek is a félelem válhat a legfőbb attribútumává, és nem a munkája, a családja vagy akár a hobbija" - fogalmazott a képzőművész.
