A GÖMB mintapéldája a baráti körből formálódott művészeti csoportnak. Beszélgetések, előadások, közösen végiggondolt témák nyomán formálódik a közös vizuális nyelv, és 2006 óta, amikor a legelső közös kiállításukat rendezték, ez a módszer nem változott. Az idei tematikus kiállítás is így jött létre, a találkozók témái most sorra követhetők egy-egy mű koncepciójában, színvilágában, szimbólumhasználatában és filozófiájában. Volt, akiket a barokk színház ihletett meg: Kovács Gabriella nemezpárnáiban egy franciakertet idéző díszlet mint lakberendezési elem bukkan fel, míg Bércesi-Dienes Erika fekete-fehér jelmeztervekben hozza közös nevezőre a rendezettség és a pátosz, a geometria és a burjánzó ornamentikus formák kontrasztját. Mások a művészetté emelt társasági élet kellékeiből indultak ki, mint Madarász Gergely, akinek vásznán az összművészet szinte expresszív karakterű allegóriává lényegül. Ide tartoznak Szentiványi-Székely Enikő hímzőrámákba foglalt, finom öltésekkel megdolgozott asszonyportréi is: a kifakult fényképeket visszahozzák az életbe a hajukba gubancolódó öltések, a testük helyére applikált selyemfoszlányok. A női lét mélyen átélt, gazdagon árnyalt, érzelmes felfogása ezekben a tradicionálisnak tűnő darabokban egyik olvasatban a felszabadult emancipáció, másikban viszont az ősi kézműves tudás szimbólumává válik.
A textilművek a kiállítás egyik fő erejét képviselik. Pirók Irén arannyal átszőtt hófehér pamutkompozíciója, vagy a barokk kert kedvelt labirintusát érzékien plasztikus rojt-sorok közé rejtő szőnyege bevonja a figyelmet a sorok ritmusába, játékot szabadít fel a feszes rendből. Szekeres Erzsébet a népi barokkot fogalmazza át, keze nyomán a Napba öltözött asszony koncentrikus alakzatokban, aranyszállal lenvászonra hímzett figurájából igazi kortárs mű születik.
