Bartl József munkája

Bartl Józsefnek ítélte idei életműdíját a Magyar festészet napja Alapítvány. A 77 éves művész 1952 és 1959 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát Bernáth Aurél, Fónyi Géza és Pap Gyula tanítványaként. Németországban, Lengyelországban, Szovjetunióban, Franciaországban, Oroszországban és Csehszlovákiában is járt tanulmányúton. A szolnoki Festészeti Triennálé díját 1981-ben, Munkácsy-díját 1995-ben kapta. A szentendrei művésztelepnek 1972-től, a Műhely Galériának 1980-tól tagja. Budapesten és Szentendrén él.

 
Bartl 1959-től vesz részt kiállításokon, a festmények mellett grafikát, plasztikát, gobelint, üvegkompozíciókat is készít. Az 1960-as években született festményei lírai táj- és városképek, csendéletek, enteriőrök, életképek, portrék. Feszes szerkezetű, színgazdag kompozícióin szülőhelye tárgyi, hangulati emlékeit festi meg. Jellegzetesek trombitás csendéletei.
 
Festészete 1972-től, Szentendrére költözésétől változik meg. A korábban is ábrázolt népi tárgyakból motívumokat (szív, tulipán, kereszt, bábu, ék, kör) emel ki. Eltávolodik a reális ábrázolástól, a valóságos elemeket stilizált népi motívumok, geometrikus formák váltják fel. Az 1970-es években született alkotásokon a képtér még egységes, a tiszta színekkel festett motívumok teret érzékeltetnek, áthatják egymást.
 
A 70-es, 80-as évek fordulóján kompozíciói síkszerűekké válnak. A képek meghatározó színe a fehér. A jellegzetes motívumok ritmikus sorokban, gazdag variációkban jelennek meg, kitöltve a képfelületet.
 
Az 1990-es évek elejétől festészete komorabbá válik, sötét színű, nagyméretű műveket alkot. A sötét felületet csak néhány motívum bontja meg.
Képei több köz- és magángyűjteményben megtalálhatók, nevéhez 17 egyéni és 20-nál is több csoportos kiállítás kötődik.