Moholy-Nagy László filmforgatókönyvéből, ?A nagyváros dinamikájá?-ból sohasem lett film. Színpadon is most első ízben valósult meg, amikor Szépvölgyi Viktória sziluettszínházat rendezett belőle a Millenáris Teátrumban. A koreográfus a Győri Balett egyik alapítója, Demcsák Ottó, a zeneszerző Zságer Balázs, a cím pedig ?Negatív varieté? lett, amiben összetalálkozik Moholy fotogram-költészete, a Bauhaus színházi hagyománya és az a hiány, amit a társadalomjobbító művészet utópiája maga után hagyott a széthullása után.
A plasztikus, térélményt mozgósító színház helyett tehát a film és a tánc közötti műfaj jött létre. A próbákat és az előadást végigfényképező Bujnovszky Tamás képanyaga a produkciónak csak egyik része, de a kiállítás eköré szerveződik. Nyomdai filmek lógnak a mennyezetről, sűrűn egymás mögött, ezekre nyomtatták a fotók negatívját. Ha a néző megáll a fólia-sor előtt és finoman elmozdítja a fejét, a szabadon lengő lapok rezdülése és a negatívokon megjelenő képelemek megmozdulnak, az egész képtömeg áttetszik egymáson és sokrétegű térbeli képpé áll össze. A napfényműterem oldalfalán eközben a sziluett-előadás videófelvétele megy, ebben szintén megjelenik a térben mozgó látogató: mozdulatait foltszerű jelek viszik a vetítővászon felületére.
Bujnovszky fotói a maguk teljességében alig láthatók. A néző sejti, hogy a képek a mozgás lényegét ragadják meg, érzékeny vibrálást sejt a fóliákon, de olyan sűrűn sorakoznak egymás mögött, hogy nem lehet közéjük állva egyenként végiglapozni őket. A tárlat tehát nem a fotókat mutatja be, hanem azok összjátékát a nézővel, a térrel, a vetítés következtében folyton változó fényerővel, a levegő mozgásával.
