Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
"A filmről lehet száz estén át beszélgetni, száz különböző aspektusból. (...) De el kell felejteni, amit néha kicsit tudálékosan mondtam, és be kell ülni a moziba." Ezt a frappáns tanácsot maga Makk Károly adta egyik interjújában, és én bevallom, ezt fogadtam meg, amikor tegnap este leültem, és - egyelőre videón, mivel moziban még nem játsszák megnéztem az Egy hét Pesten és Budán című filmet.
Nem döntöttem el előre, hogy milyen filmet akarok látni. Nem szerettem volna párhuzamot vonni más Makk Károly-klasszikusokkal, értelmezni vagy belemagyarázni bármit is. Csak élvezni és átérezni akartam egy legendás rendező és két legendás színész - Törőcsik Mari és Darvas Iván - újbóli találkozását, 33 év után.
A Szerelem című film persze nekem is az egyik legnagyobb élményem. Azt, hogy 2001-ben a világ száz legjobb filmje közé választották, olyan büszkén vettem tudomásul, mintha bizony nekem is részem lett volna benne. És ezzel nyilván nem vagyok egyedül.
Ám az Egy hét Pesten és Budán című alkotást látva lehetetlen nem párhuzamot vonni. És nemcsak azért, mert a film ha nem is folytatása, de mindenképp újraértelmezése, átcsengése a Szerelemnek. Nemcsak azért, mert mindkettő gyötrő várakozásról, remegő szeretetről, illúziókról és elmúlásról szól, vagy éppen azért, mert egy régi szerelmi történet helyeződik itt idézőjelbe - ugyanazokkal a szereplőkkel, ám egészen más múltbeli bűnökkel. Hanem azért is, mert - mint oly sok Makk Károly műben - mindkét történet arról mesél, mit tesz, mit tehet az emberekkel a történelem.
Az 50-es években játszódó Szerelem-ben egy súlyosan beteg, öreg és tehetetlen asszony elől igyekszik kétségbeesetten titkolni a menye, hogy az idős asszony fia börtönben ül.
A jelenben játszódó Egy hét Pesten és Budán viszont már ugyanazt a fiatalasszonyt mutatja öregen, betegen, a halál küszöbén, amint számot vetve az életével elárulja egykori szerelmének, hogy besúgóként ő maga juttatta őt börtönbe. A múlt bűnei és a jelen hazugságai itt vannak. Elég belenézni az újságba, kimenni az utcára, egy folyosóra. Nekünk magyaroknak ismerős ez a történet.
Hölgyeim és Uraim!
Az Egy hét Pesten és Budán című film kíméletlen őszinteséggel mutatja meg azt, amit magyar film eddig talán soha: hogy egy külső szemlélő, egy magyar disszidens szemében mi változott itt fél évszázad alatt. Milyen lett Budapest, milyen fordulatszámra gyorsultak fel apró napi túlélőharcaink.
Makk Károly nemcsak a múlttal, a jelennel is szembesít bennünket.
Büszke vagyok, hogy most is itt állhatok egy berettyóújfalui mozigépész fiával, aki a szakmát ügyelőként kezdte a Valahol Európában című filmben, és aki 78 évesen, 26 nagyjátékfilmmel és számos nemzetközi díjjal és elismeréssel a tarsolyában ismét tudott nekünk újat mondani a szerelemről, az árulásról - és önmagunkról.
És persze kérem, hogy fogadják Önök is szeretettel a kiállítás többi anyagát is: a Makk Károly portréfilmet, a fotó- és filmplakát - gyűjteményt, és a három másik klasszikust, a Szerelmet, a Ház a Sziklák alatt című drámát, és minden idők egyik legbájosabb magyar vígjátékát, a Liliomfit.
Kapcsolódó cikkek:
"Egy hét Pesten és Budán"
Születésnapi levél-Makk Károly
Makk Károly születésnapi party-ja
Dés László: Metszetek-filmzene
|
