Beszélgetés Horváth Mária szikszói üvegtervezővel

A művész az ősi magyar kultúra egyik központjaként számon tartott Szikszón él. Szikszó már I. István király korától kezdődően az Aba nemzetség Hernád-völgyi birtoktömbjének lehetett egyik központja. Bár Szikszó a XIV. századi forrásokban villaként (faluként) szerepel, kedvező gazdaságföldrajzi helyzetének köszönhetően folyamatosan fejlődött. A Hernád völgyében erre vitt a Lengyelország és Oroszország felé vezető kereskedelmi út, s Szikszó közvetített a hegyvidék és az Alföld árucseréjében. A megannyi vihart átélt mezőváros híres templomának restaurálása során az épületre és a településtörténetre vonatkozó ismeretek tovább gyarapodtak. Ez a templom Horváth Mária első ihletője.

Ön készítette a Kós féle madárház fatornyának üvegablakait. Egy részüket az eredeti tervek alapján, a többi tábláról azonban elmondhatjuk, hogy utánérzések. Mivel foglalkozik még mostanában?

Templomokban egyházi témájú, figuratív, festett, sokszor egészen "fotószerű" ólomüvegeket készítek. 1997 óta vannak nagyobb szabású munkáim. Ráday Mihály figyelt fel rám először, és folyamatosan követi munkáimat. Az ő segítségével jutottam el a Kós féle madárházhoz is. Nemrég fejeztük be a miskolci deszkatemplom üvegablakait. A templomot újjáépítették, de sajnos az üvegek a történelem során teljesen elpusztultak, ezért mindet rekonstruálni kellett. A szintén műemlék gönci római katolikus templom 6 nagy méretű üvegablakát is én állítottam helyre. Középületekbe is készítek üveget, pl. Miskolctapolcára a barlangfürdő üvegkupoláját többen készítettük.
Jelenleg Erdőbényére készítek egy pincészetbe üveget, ami Erdőbénye címerét fogja ábrázolni. Illetve a pincészetre jellemző dolgokat. Készül Tokajba is, a Dobogó pincészetbe, egy háromcímeres üveg.

Mi volt az első munkája?

Az első rekonstruált üvegablakom szűkebb hazámban, Szikszón található. Egy betánia társaság tulajdonában lévő kápolna ablakait állítottam helyre, ahol Kraszman Ede egyik alkotása várta a megújulást. Az ablakok a történelem során folyamatosan pusztultak, először a háborúban sérültek meg, és a karbantartási munkák alatt tovább pusztultak. Ezek felújítását kaptam először feladatul. A templomban további két üres mezőt, azaz üvegablakot is újonnan kellett elkészítenem, ehhez a stílushoz igazítva. Ettől kezdve már új ablakokat is terveztem. Mindig a templom, az épület stílusának megfelelően. Ilyenkor alkalmazkodni kell a helyhez, az adottságokhoz, a stílushoz. Előtanulmányokat kell végezni.

Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen kivitelezés?

Terveket kell készítenem, amit a műemlékvédelemnek is el kell fogadnia. Ha az épület védett, az engedélyeztetés akár több hónapig is eltarthat. Sokszor tovább tart az engedélyeztetés, mint maga a munka.

Gondolom az előtanulmányok legalább olyan fontosak, mint maga a kivitelezés.

Az előtanulmányok elvégzése fontos eleme a munkának, de nem okoz számomra különösebb nehézséget. Mivel művészettörténész is vagyok, könnyen felismerem és eldöntöm, hogy milyen elemeket használhatok. Ha kétszer, háromszor átépítettek egy templomot, az már nagyobb gondot okoz. Nehéz kiválasztani, hogy melyik stílushoz is igazodjam. Ilyenkor a műemlékvédelem elég határozottan beleszól a döntésbe. Azonban olyan még nem fordult elő, hogy valamilyen problémát nem tudtam megoldani.

Meg lehet élni az üvegművészségből?

Szerintem igen. Nekem folyamatosan van munkám. A Lillafüredi Palotaszálló dísztermeiben illetve a Hunyadi teremben újítottuk fel az üvegeket. Ez mind több hónapos munka volt. A munkák lassúak, hosszadalmasak, és át is fedik egymást. Nem kell nap, mint nap újabb megbízás után szaladgálnom.

Az adott helyszínen dogozik?

Nem dolgozom a helyszínen. Van saját műhelyem, a helyszínen csak a méreteket veszem fel. A keretet hazavihetem. Ehhez tudni kell, hogy minden keretnek változik a mérete, mindegyikbe egyedileg készülnek az üvegek.

Sokan vannak a szakmában?

Nagyon sokan foglalkoznak üveggel, de kevesen festik az üveget. Különböző fórumokon találkozunk egymással. Ezek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, vagy a Fiatal Iparművészek Stúdiója vagy más üveg egyesületek. Minden művész más témával foglalkozik. Egyházi témájú üvegeket kevesen készítenek. Most egyébként újabb kedvenc témáim a címerek. Ahol élek, ott hagyománya van a borászatnak. A borosgazdák színes üvegablakokkal díszítik a pincék falát. Általában címert szeretnének, a városnak, vagy a családnak a címerét. Sokszor utána kell járni, hogy mit is ábrázol pontosan a kért címer, például milyen növényt ábrázol a címerekben oly gyakran szereplő koszorú.

Ez magányos munka?

Igen. Néha hetekig ki sem mozdulok a műhelyemből. A terveket én készítem, az üveget is én vágom, én döntöm el, hogy mi milyen színű lesz, és milyen formájú. Ezekhez előzőleg formákat készítek, ami alapján úgy vágom az üvegeket, hogy pontosan illeszkedjenek egymáshoz. Vannak olyan közbülső munkák, pl. a csiszolás, ami kimondottan nehéz fizikai munka. Azt átengedem a segítőimnek, hiszen már adott, hogy milyen formára kell csiszolniuk. Utána festem, kemencében égetem az üveget. Az összeállítás megint közös munka.

Szerintem mindehhez jó fizikum kell.

Talált. Eleinte izomlázam volt. Egy-két hét szünet után mindig fáj a vállam, a hátam. Az üvegvágás a karizmot terheli. Az összeállítás főleg a hasizmot mozgatja. Ha ólomüvegről van szó, sokat kell szögelni, sokat kell igazgatni. Nem kell konditerembe járnom.

Eredetileg rajzszakos vagyok, a rajzzal mindig szerettem foglalkozni. Nyíregyházán végeztem. A tanárképző után az iparművészetin szereztem diplomát. Akkor gondoltam, hogy valami izgalmas szakmát keresek. Festészettel foglalkoztam, táblaképeket készítettem, de valami másra vágytam.
Egyébként egész életem a véletlenek játéka. Egyszer megkérdezték, hogy vállalok-e üvegfestést. Rávágtam, hogy természetesen. De ekkor még nem tudtam semmit az egészről. Elmentem egy művészellátóba, ott találtam ráfestésre használható üvegfestéket. Egy étterem rendelt tőlem először, dekorációs célra. Ekkor rájöttem, hogy az nem elég, ha csak ráfestek egy üvegre, úgy gondoltam, hogy színes üveggel kellene dolgoznom. Így indult a pályám.

Mégis másodikként média szakon végzett.

Ám közben művészkedtem, felvettek különböző egyesületekbe. Úgy érzem az üveg önmagában szép, abból nem lehet csúnyát csinálni. Mindig vonzott az üveg, mint anyag, de nemcsak a síküvegeket, a palackokat is szeretem.
Az üvegfestés mellett rajzot tanítok, Miskolcon van egy alapítványi gimnázium, a Matúra gimnázium. Emellett egy művészeti gimnáziumban is tanítok képzőművészetet. Ott a diákoknak csak a hidegtechnikás üvegművészetet taníthatom. Az üveg balesetveszélyes, 14 éves kor alatt nem is ajánlott gyerekek kezébe adni. Az üvegvágó használata ráadásul nehéz fizikai munka is.
Élvezem a tanítást, mert az én szakmám nagyon bezárt. Hiányzik a közösség. Sokszor hetekig dolgozom magányosan a műhelyben, és ha csak ezzel foglalkoznék, akkor nagyon keveset lennék emberek között. Szükségem van a fiatalok energiájára, lendületére, a beszélgetésekre. A legérdeklődőbbek, akik fakultáció keretében is tanulnak nálam, azok ismerik a munkáimat, velük többet tudok beszélgetni. Egyébként én nem tukmálom az emberekre a szakmámat. De olyan még nem akad a tanítványaim között, akik követnék a szakmámat. Amikor megtudják, hogy mennyire nehéz ez a munka, inkább másfelé próbálkoznak. Én sem úgy kezdtem, hogy az üvegfestésből akarok élni, nekem egyszerűen megtetszett ez a dolog. Ez lett a szakmám és a hobbim.