Kicsit mintha maga a kiállítás is álom volna: tehetséges, jobb sorsra való tervezőgrafikusok álma a stílusát vesztő könyvkultúra és a minél harsányabb, ízléstelenebb, szenzációhajhász reklámgrafika korában. Álom és valóság kettőssége, a polaritás drámai vagy ironikus megfogalmazása, betű és kép összfonódása álomnak tűnik akkor, amikor a könyvpiacot ellepik a dombornyomott, aranybetűs borítók és hitvány papírra nyomtatott, könyvnek alig nevezhető tárgyak. Néhány művészi album, katalógus vagy arculatterv, néhány különleges alkalom nyílik és csak alig egypár tipográfus előtt, hogy a valóságban is megalkothassák betűik terét, stílusát, a szövegek jellemét, egyszóval igazi könyvet, plakátot, reklámfelületet tervezhessenek.
Ebben a megrendelő szintjére lenyomott grafikai közegben jutalomjátékot kínál ez a feladat. A tipográfusok, a 30 éve működő Budapesti Tavaszi Fesztivál jubileumát ünnepelve, eredetileg 30 tervező munkáit gondolták kiállítani, de az eredmény több mint kétszer annyi grafikus összesen 65 műve lett ? az álom nem ismer határt, vonták le a következtetést, és egyszerűen feladták a valóságos korlátokat is.
A Vízivárosi Galériában így több mint 70 mű látható a tavaszi fesztivál idején. Volt, aki irodalmi részletekből, ősi vagy modern mítoszokból indult ki, volt, aki a mélylélektan fogalmait alakította tipográfiai műalkotássá. Csodálatos egyszerűséggel csinált meditációs ábrát József Attila Altatójából Porpáczy Zoltán: a hatalmas, vörös bolygó felületén spirálvonalban úsznak a versben felbukkanó fogalmak piktogramok formájában, a kör középpontja felé egyre sűrűbb, a végén már azonosíthatatlan, halvány vonalkavalkáddá állnak össze ? az álomba zuhanás megkapóan pontos képét látjuk.
Két világ határán úszik Ligetfalvy Zsolt betűje, ami felülről V, megfordítva Á, mint ugyanannak a jelenségnek kétféle olvasata; lágy, melankolikus felületek mögötte, tenger és homokos part, József Attila és Jung ideái érnek össze ebben a fájdalmas szépségű képben. Ugyanezt egyetlen kontúrral, pozitív és negatív formákkal tapogatja ki Vasvári Péter a vad és a vadászok ősi viszonyát: a szarvas testében a vadászok negatívban tűnnek föl, a kettő egymás nélkül nem értelmezhető. Poétikusan kezeli a témát Pulay Tímea a könyvből madárként kiszálló betűk képével, Tóth Krisztina a fa és gyökere közötti mitikus viszonnyal, a tudományos olvasatból formál finom kompozíciót Kalmár Dóra, ahogyan rezgésekké alakítja a REM-dream szóból kiáradó hullámzást.
Szellemesen hozza be a tipográfiába az építészetből jövő folding fogalmát Riba Ilka, finom és ötletes Bornemisza Rozi két áttört lapú művészkönyve és ketten is megtalálták Martin Luther King álmát az egyenlőség emberi alapjogáról.
Üdítő, sokszínű és kicsit tényleg álomszerű a tipográfusok kiállítása, szép főhajtás a 30. Budapesti Tavaszi Fesztivál előtt.
