Mennyiben különbözik a néprajzi fényképezés a művészi célú fotografálástól? Mennyiben változnak az ilyen képkészítési módok, milyen stiláris átmenetek vannak közöttük? Hogyan alakul ki egy-egy falu képe mint a ?népi kultúra? vagy még tágabban mint a ?magyar falu? szimbóluma? Milyen állandó elemei és változó módozatai vannak az ilyen metaforikus értékű képeknek? Milyen eszközökkel, milyen csatornákon keresztül jutnak el ezek a képek a társadalom különböző rétegeihez? ? Ilyen kérdésekkel foglalkozik a kiállítás, mégpedig egyetlen település, a ma Heves megyéhez tartozó Boldog példáján.
Boldog képei az 1920-as évek elején a helyi főjegyző, Bruckner Jenő fényképei jóvoltából jelentek meg először az országos lapokban. Az igazi felfedezés azonban Balogh Rudolfnak és a néprajzkutató Gönyey Sándornak volt köszönhető. Az ő nyomdokaikon mások is sűrűn felkeresték a Budapesthez közel eső falut, amely egyre ismertebbé vált népviselete, gyöngyösbokrétás csoportja, Jézus Szíve napi búcsúja, látványos lakodalma és más szokásai révén, még pontosabban az ezekről készült fényképeknek köszönhetően. Fotográfusok mellett filmrendezők is felfedezték a falut, s több játékfilmet, híradófelvételt forgattak boldogi szereplőkkel. A számottevő idegenforgalom keretében amatőrök százai készítettek fényképeket a már elhíresült viseletről, szokásokról, a falusi emberről.
A második világháború után a falu sokat változott, de az érdeklődés nem szűnt meg iránta. Ezt tanúsítják az ott fényképező fotóművészek, elsősorban Gink Károly és Kunkovács László munkái.
A több évtizedes fotográfiai érdeklődés jóvoltából Boldog képei a fotóművészet és a néprajz mellett a közkultúrába is eljutottak. Boldog a magyar faluról elterjedt vizuális képzetek fontos elemévé vált. Ezt a vizuális anyagot a kiállítás alkotók és témák, képtípusok szerint mutatja be. Egymás mellé állítja fotóművészek, néprajzkutatók s részben amatőrök képeit, részleteket mutat be korabeli, Boldogon forgatott filmekből. Az eredeti alkotások mellett sorra veszi azokat a népszerűsítő eszközöket is, amelyek elősegítették a képek elterjedését, így bemutatja az újságok, filmek, képeslapok, reklámok, plakátok s hasonlók szerepét. Ezáltal a kiállítás kettős értelemben foglalkozik a fényképekkel: egyrészt az alkotók, a fényképezők szemszögéből, másrészt a (fény)képek felhasználása, fogyasztása szempontjából.
Rendező: Fejős Zoltán
