Úgy tűnik, lassan teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy ez a mostani az együttműködések időszakaként fog bevonulni a történelembe. Egyre több intézmény, alkotóműhely és szervezet fog össze, hogy együttes erővel lépjen fel a gazdasági világválsággal és egyéb nyalánkságokkal szemben - mígnem azon kapják magukat, hogy sokkal többet profitáltak a dologból, mint azt eredetileg tervezték.
Természetesen most nem elsősorban az anyagi gyarapodásról, hanem a kapcsolati tőkéről, a közös alkotás öröméről van szó. A Tűzraktér és a Boulevard és Brezsnyev Galéria együttműködése már csak amiatt is dicséretes, mert két olyan non-profit szervezet karolt egymásba, amelyek már eddig, külön-külön is sokat tettek a kortárs művészet népszerűsítéséért illetve az alkotók segítéséért.
A Boulevard és Brezsnyev (B&B) májusban két hét erejéig a Tűzraktér hatalmas alkotóműhelyének rendelkezésére bocsátotta kiállítóterét, ahol a fiatal alkotók május 7-én és május 13-án SQUAT SQUAT SQUAT címmel nyithatták meg kétturnusos, csoportos kiállításukat. A Tűzraktér Független Kulturális Központ ugyan nem illegálisan, de önszerveződő módon jött létre, ahol a házfoglalásra is jellemző újító szellem, a kísérletező attitűd erőteljesen jelen van - ez a B&B-től sem áll messze, ezért nem véletlen, hogy tárt karokkal fogadta a tűzrakteresek alkotásait. "A globalizált világ pénzügyi válsága, a belpolitika játszmái és a fenyegető járványok ellenére, vagy éppen azért, Budapest szívében még mocorog a szellem, miszerint a művészet nem blöff, az alkotás nem hobbi, és az intermédia nem üres frázis" - vallják a szervezők, a kiállított alkotások közt pedig akad, amelyik ezt valóban alá is támasztja.
Az ablakban rögtön egy kissé riasztó, ám annál inkább kreatív, némileg a környezettudatos újrahasznosítást sugalló alkotás magasodik: Erdei Virág Ildikó Black Wideow névre hallgató teremtménye egyszerre játszik rá a fekete özvegy ijesztő és a felhasznált videoszalag humoros oldalára. A fájdalom sötét, nehéz vonala - mint a vérmérgezés lassú, de biztos csíkja - lassan, de biztosan húzódik végig szinte az egész kiállításon. Énzsöly Kinga nyomasztó festménye tökéletesen képezi le a kilátástalanság elkeserítő lelkiállapotát és idézi meg a múlt fekete árnyait, Éberling Anikó bizarr módon sötéttónusú csillárja pedig szinte kéri, hogy éjfélkor a mágia fekete gyertyájával keltsük életre. A titokzatos, megmagyarázhatatlan sötétséget árasztó alkotások sorát Fischer Judit akvarellnyalóka-sorozata és Szücs Levente két zavarbaejtő festménye töri meg. A közös nevező azonban mit sem változik: a Boulevard és Brezsnyevben olyan fiatal alkotók kaptak lehetőséget a megmutatkozásra, akik valószínűleg még sokat hallatnak magukról a közeljövőben.
