Bullás József az 1980-as években Magyarországon megjelent újfestészet egyik képviselője. Festészetének lényege optikai hatásokra épül. Egyszerű minták alkotnak szabályos, geometrikus hálózatokat, a festő szinte elmossa a felületeket, aminek hatására a kétdimenziós kép ?megmozdul?, kilép a térbe, hullámzik, táncot jár a szemünk előtt.
Bullás idén nyáron több hónapot töltött Párizsban a Victor Vasarely ösztöndíjjal, ahol sok időt töltött Hantai Simon munkáinak tanulmányozásával. Részben ennek az útnak hatására, legújabb képein különös szerepet kapnak a véletlenek. Az eddig domináló repetitív geometrikus formákon most véletlenszerűen elhelyezett festékfoltok jelennek meg. A néhol fehér, néhol fekete pontokban a festmény összesűrűsödni látszik, a tér szinte beszűkül, és ezekben koncentrálódik az egyébként a térbe tovább nyújtózkodni vágyó kép. Új sorozatát energikus, vibráló komplementer színek dominálják, úgy hullámoznak át a pirosak a zöldekbe, mint ahogy a csónakok ringanak a végtelen vízeken.
