| Hübel Péter munkái kilógnak a Duna Galéria megszokott képzőművészeti trendjéből: a látvány váratlan és szokatlan.
Amikor fotókiállításra készülünk, akkor valami olyasmit várunk, ami a realizmushoz kapcsol minket, valóságos élményekkel. |
 |
 |
|
| A trouville éppen az, hogy rejtélyes, picit titokzatos világot, afféle colorvíziót tár elénk. Szándékosan nincs a képeknek címe, a befogadóra van bízva, hogy mit lát bele a képekbe. A fotóművész különleges eljárással keveri a kortárs képzőművészek által kedvelt anyagokat, festékeket, és az így létrejött kompozíció többszörösen transzformált képéről 6x7-es színes negatívot készít, majd ezt nagyítja fel. Arra büszke, hogy semmiféle digitális trükköt nem alkalmaz, alkotásainak lényege a hagyományos fotó, a klasszikus fényképészeti eljárás. |
 |
 |
|
| Munkái, bár hordoznak festészeti értékeket, mégis - a művész hangsúlyozott szándéka szerint - elsősorban fényképek. Ezeknek a fényképeknek jellegzetessége a téri mélység, amit ambivalens módon két sík üveglap segítségével ér el. Néha azt érezzük, hogy mikroorganizmusok legmélyén vagyunk, a mikrobák, amőbák világában, néha azt, hogy a makrovilág megjelenítésével van dolgunk, ahol éppen az űrből pillantunk le a földi halandóra. Mindez sajátos lebegést ad a műveknek, hatásmechanizmusa ettől válik egyedivé. Hübel Péter fotóival közvetíteni próbál a személyes és az egyetemes között, s ebben rejlik művészetének lényege. |
