A kiállítás ötlete a negyvenfokos kánikulában született meg. Nádudvari Noémi kurátor fejében régóta cikáztak már vízzel foglalkozó kortárs műalkotások. A hőség, a víz iránti vágy és a művek hirtelen egymásra találtak egy "egyszerű" koncepció ürügyén. Egy hűsítő, üdítő tárlat a nyári kánikula közepén. Bájos strandi, vízparti, úszómedence melletti, víz alatti csendéletek. De erre az egyszerűségre már maga a technikai sokszínűség is rácáfol: fotó, videó, digitális print, festmény, akvarell látható a kiállító térben. Jobban körbenézve szembetalálja magát az ember egy-két kevésbé bájos, nem éppen nyári emlékképpel.
Legkirívóbbak e tekintetben Verebics Ágnes kis "szocio" víz alatti videói - ahogy maga a művész nevezi őket - , mind hangilag, mind képileg eltávolítanak a közhelyes, a kiállítás címéből fakadó első asszociációnktól. Akárcsak a Felhajtó erő című képe, mely nem egy idilli, de annál hétköznapibb víz alatti strandélményt idéz meg.
Dobos Réka Jelentésváltozás című fotósorozata a megszokott környezetből áthelyezve, elkülönítve jeleníti meg a medencét, ezáltal megváltoztatva, illetve átértékelve eredeti jelentését. Elek Judit Katalin uszodájában egy guminő lebeg a vízben, ironikus módon emlékeztetve, rájátszva tárgyak és helyek furcsa, szokatlan találkozására.
A játékosság a kevésbé bizarr, elvont művekre is jellemző. Jahoda Réka balatoni, labdázós fotómontázsa, Szunyoghy Viktória Kis vizes című olaj-vászon sorozata, illetve Szabó Klára Petra medencés akvarelljei a játékos, könnyed témaválasztás mellett a technikai kivitelezésükkel hívják fel magukra a kitüntető figyelmet.
