Vincent van Goghnak sem rövid életében, sem halálát követően nem volt eddig önálló kiállítása Budapesten. Először feltehetően 1907-ben a Nemzeti Szalonban, bizonyosan 1910-ben a Művészházban állították ki néhány képét. A teljes életművet áttekintő kiállítás megrendezésének tehát különös jelentősége van. Feladata, hogy érzékeltesse a festő pályájának szakaszait és az egyes alkotói periódusok művészi gondolatait. Feladata az is, hogy kapcsolódjék a kutatás legújabb eredményeihez, hiszen az 1990-ben Amszterdamban és Otterlóban megrendezett jubileumi életmű-kiállítás óta, amikor a világ Van Gogh halálának századik évfordulójára emlékezett, a Van Gogh kutatók új nemzedéke sok fontos problémát fogalmazott meg. Az életmű a festő életének 37. évében zárult le. A meg nem értett zseni legendája itt lebeg a szemünk előtt, és felszisszenünk, amikor a világ legnagyobb árverési házainak rekordárait meghalljuk egy-egy Van Gogh-festmény, -vízfestmény vagy -rajz eladása alkalmával, hisz érzékeljük, hogy nem pusztán a művek értéke, hanem a Van Gogh köré szőtt legendák, szirupos filmek és többé-kevésbé megalapozatlan regények hatása is kifejeződik bennük. A budapesti kiállítás célja sok más mellett az is, hogy hozzájáruljon azoknak a romantikus kliséknek a lerombolásához, amelyek e nagyszerű művészhez és alkotásaihoz tapadnak. A mintegy tíz alkotó év alatt kibontakozó életmű ? ideértve a festményeket, a rajzokat és az apró vázlatrajzokat is - közel háromezer darabot számlál. Katalogizálásának feladatát az amszterdami Van Gogh Museum és az otterlói Kröller-Müller Museum vállalta magára. A két nagy holland intézményen kívül mintegy harminc múzeum és számos magángyűjtő segített műtárgyai kölcsönzésével abban, hogy egy olyan Van Goghot mutathassunk be a magyarországi múzeumlátogatóknak, akinek életműve ezer szállal kapcsolódik a művészettörténet európai és távol-keleti hagyományaihoz, illetve a XX. századi modernitás kialakulásához. Ez volt ugyanis a másik célunk: bemutatni a magányos őrült helyett a művészet XIX. század végi nagy forrongásában tudatos módon alkotó festőt, aki hagyományokat dolgoz fel, alakít át és egyéni ouvre-jébe foglalja a század francia művészetének legfontosabb tendenciáit. A Szépművészeti Múzeum alkalmas helyszín egy ilyen típusú kiállítás megrendezéséhez, hiszen társintézményeinek, például a belőle 1956-ban kivált Magyar Nemzeti Galériának a modern magyar festészeti gyűjteménye, valamint több budapesti köz- és magángyűjtemény anyaga lehetőséget nyújt arra, hogy egyúttal Van Gogh művészetének forrásait és e művészet magyarországi fogadtatását is bemutassuk. A festő képzeletbeli múzeumának azon darabjai, amelyek a kiállításon szerepelnek, egy korábban élt gyűjtő- és muzeológus nemzedék munkájához kapcsolódnak. Érvényes ez a megállapítás arra a négy Van Gogh-műre is, amely jelenleg a Szépművészeti Múzeum tulajdonában van, és megszerzésük, illetve megőrzésük a legendás gyűjtő és művészettörténész páros, Majovszky Pál és Meller Simon érdeme. - Geskó Judit, a kiállítás kurátora A kiállítás megtekinthető: 2006. december 02. - 2007. március 20. Jegyek a www.vangoghbp.hu és a www.jegymester.hu oldalakon, illetve a múzeumban és az ismert jegyirodákban rendelhetők.
További cikkek ebben a rovatban
