Déli Híd

Mint művész vettem részt a Társaság alakuló ülésén, amely Gamus Árpád a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely vezetője valamint Colin Foster, szobrászművész elhatározásából született. Olyan művészeti társulást kezdeményeztek, amely a művészek szabad akaratából jön létre, a művészek önszerveződésére, találkozására teremt alkalmat, ahol akár ki is állíthatnak. Egy felhívás volt, egy körlevél, akiket érdekelt, azok csatlakoztak a Társasághoz. 2002. novemberében kezdődött a szervezőmunka, s hivatalosan 2003. márciusában jegyeztek be minket. 2006. március 1. óta közhasznú táraságként működünk.

A kezdeti lendület mára mivé alakult? A mindennapokban társaság vagy díszes társulat lett Önökből?

Legszívesebben azt mondanám, hogy színtársulat, de a viccet félretéve Pécsett és Baranyában élő képző és iparművészek társasága lettünk. Aktív tagjaink száma az eredeti létszám fele. 56 fővel indultunk, hamar felduzzadt a létszámunk 80-ra, s ma úgy 40 művészt tudunk megmozgatni.

Mennyire szakmai és mennyire érdekvédelmi ez az együttműködés? Mit takar az, hogy megmozdul a társaság?

Egy körmondattal kezdem. Egy ilyen társaság működéséhez alapvető feltétel lenne egy klubhelység, amely vagy egy kávéház, vagy Internetes kávézó, mindenesetre egy olyan hely, ahol rendszeresen találkozhatnánk, és rendszeres szakmai programokat is tarthatnánk (kamara-kiállításokat, vetítéseket, egyéni szakmai beszámolókat). Szakmai és művészeti klubot tudnék elképzelni, amely élővé tehetné a jelenleg csak vegetáló társasági életet. Nincsen olyan helyünk, ahol kötetlen beszélgetésre lenne lehetőség akkor és annyi ideig, ameddig szükséges.

Azt, hogy nem tudok itthon dolgozni a kerámiámmal! (nevet).

Az egyéni érdekérvényesítés ma sokkal inkább előtérbe került, mint a közösségért való tenni akarás. Nem gondolja?

Ez rajtam is múlik. Három éve iparművész alelnökként, két éve a társaság elnökeként veszek részt a Társaság munkájában, változatlanul hiszek benne - emberi, szervezési és anyagi nehézségek dacára - hogy a közösségnek olyan megtartó, előrevivő ereje van, amelyre egy magányos ember nem képes.

Milyen előnyökkel jár ebben a Társaságban tagnak lenni?

Vannak olyan tagjaink, akiknek egyénileg soha, vagy csak igen ritkán lenne kiállítási lehetősége. Így azok számára, akik szeretnék a közösség előtt megmutatni a munkáikat, lehetőséget teremtünk, és nem kerül akkora anyagi áldozatába, annyi szervezőmunkájába sem. A közös kiállításoknak is van hátránya, az ember nem maga választja a helyszínt, sem a mellette kiállított munkákat, de akik alkatilag vagy mentalitásukat tekintve nem elég erőszakosak hátrányos helyzetben vannak.

Mit ért hátrányos helyzet alatt?

A kollégák egy része tanít, ez a személyes szabadságukat erősen behatárolja, kevesebb a szabadidejük. Ez segítség annak is, akinek egyáltalán nincsen munkahelye, s önmagában szinte elveszne. A valahová való tartozás, egy műteremrész-bérlet azért elég sokat jelent egy művész életében. Be-bejönnek az irodába is a kollegák, ügyeket intézni, internetet használni, beszélgetünk, látjuk egymás új munkáit Akik műtermet bérelnek, azokkal sokkal erőteljesebben működik az a fajta közösségi szellem, amelyet ki szeretnék tágítani a Társaság egészére. Már most is többeknek ad biztos szakmai hátteret a közösségünkhöz való tartozás és a kiállítási lehetőségek hatására új munkák is készülnek.

Úgy vélem elég jó. A fiatal, most végzett művészektől kezdve a mesterekig, mindenki megtalálható tagjaink sorában. Én személy szerint nagyon szeretem a fiatalokat, nem érzem a koromat, kollégának tudom tekinteni őket, szívesen cserélek eszmét velük. Nincsen visszatartó erő, kifejezetten örülök a friss diplomásoknak, szükség van rájuk. Olyan hely lehetnénk, amelyből erőt merítve mindenki bátrabban közvetíthetné a gondolatait. A valahová tartozás megerősítés emberileg, szakmailag egyaránt.

Milyen fontosabb kiállítások szerveződtek az Ön elnöksége alatt?

Az elmúlt két évben több is. Meg kell említsem Gamus Árpád segítségét. Szekszárdon, Kalocsán, Tihanyban Az első közös kiállításunk Zalaegerszegen volt, közösen el is buszoztunk...

Ha egy-egy csoportos kiállítást megnézünk, akkor az egymás mellett lévő műtárgyak minősége roppant különböző. Hogyan jön létre egy ilyen kiállítás?

Annak a híve vagyok, hogy ne legyen zsűri. Egy felnőtt művész vállalja a felelősséget azért, mit ad be egy kiállításra. Egy jó példát tudnék erre említeni, a Siklósi Szalont. Évről évre szemmel láthatóan - ugrásszerűen- emelkedik, javul a színvonal. Mára már nemzetközileg ismert: idén Moszkvában volt kiállítás, lesz Belgiumban és Párizsban Megjegyzem, náluk sincsen zsűri. De visszakanyarodva a Társaságunkhoz: 2004 júniusában a POSzT ürügyén szerveztünk kiállítást, amely idén már harmadszor jött létre. Találkozások címet adtam az elsőnek, s maradtunk is ennél. Ez a cím fedi azt, hogy a különböző művészeti ágak - előadóművészek, képzőművészek, írók - egymással eszmét cserélhessenek. Erre találtuk ki a kiállítás terében létrejövő beszélgetéseket.

Mennyiben valósult meg ez a találkozás?

Közepesen. Nem úgy jött létre a színművészekkel, amennyiben ezt Simon Istvánnal elképzeltük. Ez azon is múlik, hogy nem provokatívan, nem erőszakosan szerveztük a Találkozásokat, hanem egy lehetőséget kínáltunk fel, s mivel rengeteg a program a POSzT idején, megoszlik a figyelem, s a részvétel is.

Jól tudom, hogy Pécs-Baranya Művészeinek Társasága életében most lesz az első nemzetközi megmutatkozás?

Augusztus 4-től 27-ig a szlovákiai Komáromban a Limes Galériában nyílik kiállításunk. Ez a tér egy használaton kívüli barokk templombelső, amely 1995-től kiállítási térként funkcionál.

Néhány művészt felsorolna?

Csak ahogy eszembe jutnak a 38 kiállító közül: Nyilas Márta, Fejős Miklós, Knyihár Amarilla, Kovács Ferenc, Tari Eszter festők, Molnár Tamás grafikus, Mosonyi Tamás szobrász, Árvai Ágnes, Terényi Gyöngy iparművészek, Molnár Sándor keramikus Sokan leszünk, de a rendezésen még több múlik! Novotny Béla rendezi, ő is kiállít, a püspökszentlászlói Életrendezés házának kápolnájából az általa odatervezett papi trónust kéri kölcsön a kiállítás idejére, ez méltó a hely szelleméhez. A kiállítást Gonda Tibor, Pécs alpolgármestere fogja megnyitni, komáromi részéről Szabó Béla alpolgármester, illetve Dr. Farkas Veronika, a galéria vezetője, valamint szakmai megnyitót Novotny Tihamér művészeti író tartja majd.

Nem tudom, meddig tart még a vezetői ciklusa, de mikor mondaná azt, hogy hát igen, elértem azt, amit szerettem volna?

Két dolgot szeretnék elérni. 2004 november közepén Dr. Kunszt Mártánál, Pécs kulturális alpolgármesterénél jártunk, átadtunk egy tervet, amely a műtermeink alatti bolthelység megszerzésére irányult (a korábban vázolt lehetőségek megvalósítására), erre rá is bólintott alpolgármester-asszony, de egy hét múltán kaptunk egy olyan levelet, hogy a Világörökségi program részesei vagyunk Több szálon futottak a grandiózus tervek, nemsokára kiderül, lesz-e rá pénz. Mert lenne látványgrafikai műhely nyomdagéppel, újabb kiadható, látogatható műtermek, kiállítótér, az udvaron divatbemutatótól kezdve bármi megvalósulhatna

Gondolom ehhez már tényleg csak a pénz hiányzik

Az EU-s döntés és a pénz. Jobban szerettük volna az első verziót, az önálló léttel, kiállítóhelységgel, de ez sem lenne rossz, sőt!

A másik vágya?

Az, hogy Pécs 2010-es Kulturális Főváros létéig megvalósulhasson az Essen-Isztambul-Pécs Baranya Művészeinek Társasága vándorkiállítás. Ennek még idén el kell dőlnie, hogy 2007 első negyedévében megköthessük a szerződéseket az említett felekkel, hogy ebből valós kiállítás lehessen 2010-re. A két dolog kölcsönhatásban van egymással. Építhetünk légvárakat is, de én egy racionális típus vagyok, szeretem tudni, mire mit építhetek.

A saját keramikusi pályája hol tart?

Hátrányos helyzetben van. De az idei Siklósi Szalon - számomra - fődíját én nyertem. Egy olyan díjat kaptam, hogy két hétre elmehetek Siklósra dolgozni - augusztus 6. és 20-a között. Két hetet nyugodtan dolgozhatok, erre otthon már régóta nem volt lehetőségem. Folytathatom a transzparens porcelán-plasztikáimat és edényeimet. Kell ennél több?