Egy közös - mindre jellemző és őket minden más dizájntól megkülönböztető - vonás adja a most bemutatott, elsősorban párizsi színtérrel jellemezhető francia dizájn különféle oldalait felvillantó kiállítás vezérfonalát, ez pedig nem más mint a hivatkozás, az utalás, az idézés művészi eszközének használata. A kiállítás nagy Ábécés formába foglalva sorolja fel a dizájnerek mindennapi munkájára hatást gyakorló ihletforrásokat és referenciákat. Első alkalommal tárja elénk egy kiállítás a legutóbbi öt év párizsi dizájnjának olyan széles palettáját, mely korunk legmarkánsabb és leginnovatívabb francia dizájnereinek több mint negyven alkotását gyűjti csokorba. Legyenek a tárgyak akár a hétköznapi élet, akár a természet, az új technológiák alkalmazásából vagy pedig a francia bútortörténet megfigyeléséből született alkotások, mindegyikükben a kulturális identitás tükröződését, a helyi jelleg különösségét és fontosságát látjuk. A dizájner egyre jobban szembetalálja magát a könyörtelen versenyszellemmel, egyre inkább rákényszerül a többiekkel hatékonyságban és eredményességben való rivalizálásra azért, hogy kiválva közülük saját magának nyerhesse meg az új, túlinformált városi népcsoportokat. Az 1980-as, 1990-es évek térbeli művészetében történtekhez hasonlatosan a 2000-es években is különféle csoportok és irányzatok fúziójának lehetünk tanúi, melyből aztán egyre inkább az individualitás kerül ki győztesen, mint azt a mostani kiállítás is tanúsítja. A dizájnerek, túllépve minden olyan innováción ami a dizájn történetén nyomot hagyhatott, önállósítják magukat, új utakra térnek azzal, hogy új problematikákat vesznek górcső alá, vagy új megvilágításba helyeznek dolgokat. A XXI. század elején mintegy bezárul a kör az avantgárdok megjelenésében szerepet játszó módszerek újraalkalmazásával. Vajon a múlt felé való visszafordulást jelent-e ez, vagy pedig egy túl gyors, és ennek következtében egy helyben járásba beletörődő állapoton való túllépést ? A hivatkozás, az utalás, a felidézés, az újraértelmezés, az utánzás és másolás minden létező formában megjelenhet, ezáltal gyakran a kérdés, a megkérdőjelezés művészetévé lépve elő. Kurátor : Cédric Morisset A kiállítás helyszíne: Francia Intézet, Budapest, I. Fő utca 17. A kiállítás megtekinthető: 2006. szeptember 27. - október 13.
