A különböző alkalmakra készült alkotásokat nem igazán tartotta nagyra sem az irodalomtörténet, sem más egyéb művészeti ág, kivéve az igen bőkezű mecénásokat, illetve az ekképp született művek dicsőített címzettjeit. A Képzőművészeti Egyetem legújabb kiállítása azonban ebben is megtalálta az arany középutat: az egyetem hallgatóinak egy pályázatra készült alkotásait, díjakat vonultat fel. A Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamarával közös pályázatra korántsem egyszer használatos tucattrófeák készültek: a szó legnemesebb értelmében Díjak, amiket az egyetem Parthenon-fríz termében láthatunk. A fiatal képzőművészek egyéniségét híven tükröző kisplasztikák szinte csábítják az embert, hogy kezébe szorítva őket könnybe fúló szavakat rebegjen egy képzeletbeli díjátadón. Az oly kézenfekvő Oscar-vonalra (arany) kakukktojásként csak Magyari Balázs csillogó szobra játszik rá: a többiek inkább a sötétebb tónusokat, a durvább felületeket részesítik előnyben. A letisztult, geometrikus formák mellett megjelennek az organikusabb, szinte megmozdulni akaró alkotások is: Balogh Krisztián szobra nem csak a dinamikus formákkal, hanem a színekkel is bátran operál.
