Díjeső

A különböző alkalmakra készült alkotásokat nem igazán tartotta nagyra sem az irodalomtörténet, sem más egyéb művészeti ág, kivéve az igen bőkezű mecénásokat, illetve az ekképp született művek dicsőített címzettjeit. A Képzőművészeti Egyetem legújabb kiállítása azonban ebben is megtalálta az arany középutat: az egyetem hallgatóinak egy pályázatra készült alkotásait, díjakat vonultat fel. A Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamarával közös pályázatra korántsem egyszer használatos tucattrófeák készültek: a szó legnemesebb értelmében Díjak, amiket az egyetem Parthenon-fríz termében láthatunk. A fiatal képzőművészek egyéniségét híven tükröző kisplasztikák szinte csábítják az embert, hogy kezébe szorítva őket könnybe fúló szavakat rebegjen egy képzeletbeli díjátadón. Az oly kézenfekvő Oscar-vonalra (arany) kakukktojásként csak Magyari Balázs csillogó szobra játszik rá: a többiek inkább a sötétebb tónusokat, a durvább felületeket részesítik előnyben. A letisztult, geometrikus formák mellett megjelennek az organikusabb, szinte megmozdulni akaró alkotások is: Balogh Krisztián szobra nem csak a dinamikus formákkal, hanem a színekkel is bátran operál.

 

A látogató megkönnyebbülésére itt is masszív csatasorral képviselteti magát a humor: Plank Antal aszimmetrikus ál-papírrepülője egyszerre jelképezi az igazi alkotás örök befejezetlenségét és a díj használhatatlanságát/funkciótlanságát, amely önmagában mégiscsak elég ahhoz, hogy fülig érő mosolyt csaljon az arcunkra. Németh Csaba sajátos építőkocka-vára egyre keskenyedik lefelé, ravasz fintorral teremtve meg a megsemmisülés határán táncoló, tökéletes egyensúly illúzióját, Hitter Magdolna pedig "keménykötésű", leginkább kötésre hasonlító szobrainak megfoghatatlanságával vonja magára a figyelmet. A legattraktívabb, legelementárisabb kompozíció Gergely-Farnos Lilláé: ha a Bárka Színház újabb díj alapítására adná a fejét, trófeájául minden bizonnyal ezt a sötét, torzójellegében is tökéletes csonkot választaná. Fellélegezhet hát, aki attól tartott volna, hogy csupán fantáziátlan üveggömbök népesítik majd be a hazai díjak egét. A mellékelt ábra szerint a fiatal képzőművészek fantáziája e téren is kimeríthetetlen: őket érdemes keresni, ha azt szeretnénk, hogy a jó értelemben vett trófeagyűjtés a műgyűjtés szenvedélyével is párosuljon.