Gyerekkoromban, a rövid televíziós riportok és a Roger Moore-filmek részleteit látva azt tanultam, hogy divatbemutatókat elegáns hotelek rendezvénytermeiben, kastélyok kibérelt csarnokaiban és más ehhez hasonló helyen szokás rendezni. Ebben az időben nem is nagyon értettem, miért örül annyi szmokingos ember annak, hogy múmiává sminkelt nénik háztartási hulladék anyagokat aggatnak magukra, és ezt viccesen járkálva mutogatják?
Azóta nem csak én változtam: a divat is, a világ is. A fiatal, kreatív tervezők ma már - olykor anyagi megfontolásból, olykor fantáziájuknak engedve - új utakat keresnek, és a korábbiakhoz képest szokatlan környezetben mutatják be munkáikat. Így kerülhet egy divatbemutató a Szimpla Kert retró kontextusába.
Két fiatal tervező - Molnár Ibolya és Lencsés Dóra - egy álláshirdetés apropóján találkozott az év elején, és rögtön el is határozta, hogy közös bemutatót rendez. Megalakították ruhaszalonjukat, amely egyedi öltözetek készítésével foglalkozik egyéni igények alapján, és alig egy hónap előkészület után március 28-án délután valóban megrendezték a Szimpa Kertben közös show-jukat.
"Semmi mást nem szeretnénk ezzel, mint megmutatni, milyen az ízlésünk, milyen ruhákat kedvelünk mi" - mondta Lencsés Dóra néhány mondatos köszöntőjében, majd némi csúszással megkezdődött a bemutató. A késést egyébként senki nem bánta, mert néhány perccel a bevezető előtt ajándék pezsgőt szolgáltak fel a közönségnek.
Mivel újonnan bemutatkozó tervezőkről van szó, a gyanakvó néző eleinte úgy számíthatott, olyasmit lát majd, ami összhangban áll a bemutató környezetével. Ezt a gyanút aztán tompította, hogy a gyülekező közönség sem szimplás arcokból állt össze, hanem szemlátomást kifejezetten az alkalomra érkezett.
És valóban: a ruhák és a kiegészítők (itt említjük meg, hogy a hajak Szalai Dóra, a sminkek Agárdi Ildikó, az ékszerek Papp Réka munkái) egy egészen más, egyéni, kifejezetten szerethető világot tükröztek.
Az alkotópáros igyekezett a mintegy negyvenperces műsorban palettájának legtöbb színét megmutatni. A ruhák a tavasz és a nyár jegyében készültek, ezért a könnyű mindennapi öltözettől a plázsruhán és a konzervatívabb, munkahelyi viseleten át az alkalmi ruháig mindent láthattunk.
Az évszaknak köszönhetően a könnyű esésű, vékony, selymes anyagok domináltak, de az alkalomhoz illően előkerültek keményebb tartású, "szigorúbb" darabok is. A színvilág praktikusan ugyancsak az évszakot idézte, ám azért sejthető volt, némely elemében a tervezői univerzum alapjairól is tanúskodik. A mindennapi viseletek közül kiemelkedett a zöld és a piros sorozat, a különböző alkalmakra készült modellek azonban a funkciónak megfelelően épültek fel, így láthattunk barna, fekete-fehér és egészen különleges összeállításokat is.
Érdemes kiemelni a ruhákon alkalmazott díszítő motívumokat. A tervezők merítettek a hippivilág tarka mintáiból is, de legalább ennyire érdekes volt a legkülönbözőbb darabokon látni a magyar népi szőttesek virágainak sematizált változatait.
A többnyire party-zenével, részben élő a capella együttessel kísért bemutatót, amelynek a végén egészen extra modellek is előkerültek, a közönség elégedett tapssal jutalmazta. Érthető: tartalmas negyven percet láttunk, kíváncsian várjuk a folytatást.
És még valami. A bemutató közben rájöttem, miért érdemes férfiként részt venni egy ilyen eseményen. Egy: a ruhák mellett roppant érdemes megfigyelni a közönség nő tagjainak reakcióit egy-egy elegáns vagy szexis munka láttán. Kettő: egy ilyen alkalomkor a férfiember anélkül nézhet végig egy elegáns hölgyön, hogy az megfordítaná büszke fejét, a férfira nézne kifogástalanul festett szemével, megnyitná hibátlanul rúzsozott, érzéki ajkait, és finoman, ahogy csak egy nő tudja, azt kérdené: mit bámulsz, te köcsög?
