Döbrentey-retrospektív Szombathelyen

Döbrenteyt képein elsősorban az emberábrázolás érdekelte ? bár szívesen festett változatos tájakat, estenként csendéleteket is. Főként azonban a nagy, figurális kompozíciók vonzották, s ennek kereteit a történelmi festészet újjáélesztett lehetőségeiben találta meg. A 30-as évek hazafias fellángolása számos művészt ihletett meg a magyar történelem emelkedett pillanatainak egyénien átélt, sajátos stílusú megfogalmazására. Közöttük Döbrentey Gábor előadásmódjára a nagybányai realisztikus posztimpresszionizmus és a dekoratív megjelenítés ötvözése jellemző leginkább. Történelmi tárgyú képe volt például a Gyula vezér elfogatása, a Szent István és kora, a Vérszerződés, a Juliánusz barát, a Szent István kihirdeti a szövetséget Velencével és a horvát királlyal. Ez utóbbi volt témája az egykor a szombathelyi városháza tanácstermébe készült falképnek is, mely a II. világháború során elpusztult.

Más falképeket is festett, főként a Dunántúl templomaiban, s az egyházi témák mellett mindig megtalálta a módját a magyar szentek, s általuk a magyar történelem legendás eseményeinek ábrázolására. Nagy szakmai felkészültségét számos műemlékünk falfestményeinek helyreállításánál is kamatoztatta. A II. világháború utáni években főleg ezzel és kisebb táblaképek festésével foglalkozott. Témái tájképek, a természetben tevékenykedő emberek, portrék, s a megunhatatlan Balaton színeinek, fényeinek visszaadása volt. Munkáit legutóbb 1984-ben láthatta a szombathelyi közönség.