Dombrovszky László művészeti tanulmányait a párizsi Julien Akadémián végezte, majd 1921-ben Magyarországra költözött. A 20-as években Szőnyi Istvánnal és Berény Róberttel a zebegényi művésztelep alapítója. A II. világháborút követően Zebegénybe, Nagymarosra, Sárospatakra, Tokajba és a Velencei-tó mellé járt festeni. Mivel több rajzkört is vezetett, igen sok fiatal művésznek tudta a francia iskola értékeit közvetíteni.
1974-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Bár gouache-aival, rajzaival és rézkarcaival is sikereket ért el, munkásságának javát olaj- és temperafestményei teszik ki. Festményeire francia iskolázottságról tanúskodó színhasználat és erős érzelmi telítettség jellemző. Figurális kompozíciói, tájképei, portréi, csendéletei kialakításánál nagy szerepet játszik a kolorit. 1950-től egyes képein a formai kötöttségek lazulása, a természetelvű festészettől való távolodás figyelhető meg.
(Matits Ferenc, in: Kortárs magyar művészeti lexikon, Enciklopédia Kiadó)
|
