Domján József emlékkiállítás

Domján József Budapesten született 1907-ben és New York-ban halt meg 1992-ben. Kossuth-díjas festő- és grafikus művész, aki elsősorban színes fametszeteivel vált ismertté. Gyári munkásként indult, majd kibontakozott művészi tehetsége és néhány év útkeresés után elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Bejárta Európát és eljutott Kínába is, ahol a fametszés ősi technikáját tanulmányozta és elnyerte a művészi mesterség legnagyobb kitüntetését. Az ötvenes évek elején kitűnt különleges színeivel, egyéni látásmódjával és néhány év alatt komoly hazai elismerésekben részesült. (Munkácsy-díj 1955., Kossuth-díj 1956.)
Az 1956-os forradalom Svájcban érte. Nem tért haza, hanem kivándorolt Amerikába és New York közelében telepedett le. Az Újvilágban is megőrizte magyar hagyományokból táplálkozó szemléletét és sajátos stílusa széles körben ismertté tette. Művei a világ számos fontos gyűjteményében megtalálhatók, így a New York-i Metropolitan Múzeumben, a londoni Victoria és Albert Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában is. A művész életművének jelentősebb alkotásaiból 1979-ben Sárospatakon állandó gyűjteményes kiállítás létesült.
Domján képei annyira egyéniek és magyar gyökerűek, hogy stílusa nem téveszthető össze mással. Mindig foglalkoztatta a történelem, a természet,, a népművészet, a balladák, az ősi hiedelem és mondavilág, s ezeket olyan festőien és oly gazdag stílusban jeleníti meg, hogy időtől és tértől függetlenül folyamatosan jelenlévő esztétikai értéket hordoznak. Művészetének titka talán abban rejlik, hogy a világ különböző részein szerzett hatásokat folyamatosan magába szívja és saját személyiségén átszűrve egyéni módon adja elő.
A színes fametszet készítés legnagyobb mesterének tartják, hírnevét igazán ez a műfaj teremtette meg. A 20. század közepén ő újította meg az ősi technikát. Műveihez több színes dúcot használ, ettől válik igazán ?domjánivá? az alkotás. A grafikai dúcok mesteri faragása, a nyomatok tisztasága, a motívumok sokat sejtető gazdagsága adja Domján képeinek fő jellegzetességeit. Stílusára jellemző, hogy bár soha nem tagadja meg a figuralitást, mégis egyéni módon elvonatkoztat. Művei rendkívül dekoratívak, ízesek, ugyanakkor gazdag tartalmat hordoznak.
Motívumaiban felfedezhetjük a természeti kincsek gazdagságát, a népi faragások világát és az ősi kultúrák üzenetét. Domján műveiben vizuálisan megvalósul a "bartóki modell" a természet és a hagyomány minden időben jelenlevő szintézise, amely örökérvényű értékeket hordoz.

A kiállítás helye: Aranytíz Művelődési Központ, 1051. Budapest, Arany János utca 10.
A kiállítás ideje: 2007. január 22. - február 22.
Nyitva tartás: az intézmény egyéb programjaival azonos időben

(A festmény 90 fokkal el van forgatva!)