Dömötör Mihály fityiszt mutat a halálnak

(MTI) - Dömötör Mihály két évvel ezelőtt álmodta meg saját posztumusz tárlatának megnyitóját: szomorú zene szólt, majd bement a kiállítótérbe és megkérdezett egy teremőrt, hogy mi van itt. Azt a választ kapta, hogy ez itt Dömötör Mihály kiállítása, aki már meghalt. E hátborzongató élmény csábította arra, hogy létrehozza saját "praehumus", vagyis "halál előtti" kiállítását - amíg lehet.

 

 

A tárlaton fekete-fehér árnyképek láthatók; mint azt a műtárgyfotósként dolgozó művész elárulta, megunta, hogy mindig úgy kellett fényképeznie, hogy minél több információt adjon át egy adott tárgyról. Maga az árnykép a fényképezés előtti technika: régebben az emberek elmentek a vásárba, ahol az árnyképkészítő fekete kartonból kivágta az arc sziluettjét - idézte fel Dömötör Mihály, hozzátéve, hogy tulajdonképpen ő is ezt a régi módszert keveri a digitális technikával. Az árnyék rögzítését kihívásnak tekinti, mivel az egy tünékeny dolog és csak éles fényben jön létre. A technikai bravúrok mellett számára ez a kifejezési forma egyfajta lelki utazás és szellemi kalandozás is - hangsúlyozta a fotóművész.

 

Az árnyékok respektálják az érzékeny titkokat, nem úgy, mint a mai kibeszélő show-k - mondta a kiállítást megnyitó beszédében Szuromi Pál művészettörténész, aki úgy vélte: a kiállítás jellegét Lao-ce Tao te king-jének egyik verse fejezi ki a legjobban: "Az út magában-véve árny és köd. Köd és árny, hol képek rejlenek. Árny és köd, hol dolgok rejlenek."

 

A fotós, akinek Íróportrék című tárlatát februárban "szimbolikus temetéssel" búcsúztatták el, új kiállításának megnyitóját is különleges élménnyé akarta tenni. Így Az Árnyképek a látogatók szeme láttára született meg: a bemutatásra szánt körülbelül ötven képet barna papírba csomagolták be és különleges hangszerek zenei kísérete mellett bontották ki. A kiállítás július 12-ig tekinthető meg a Kass Galériában.