Dühös vásznak Nemes Csabától
Napjainkra Nemes Csaba egyre inkább társadalmi elkötelezettségű művészetéről válik ismertté Magyarországon, de külföldön is. Elképzeléseit festményeken, story board-okon, rajzokban, animációs filmen és videóban valósítja meg. Mindig azt járja körül, hogy a valóság hogyan ragadható meg művészileg a helyzetekben érzékelt feszültség, ellentmondás révén. Hosszú út vezette mai elképzeléseiig, és visszatekintve ez az út is egyre izgalmasabbnak tűnik.
| Kiscelli Múzeum |
A 2000-es években az identitás és a szerepkeresés kutatása vezette Nemes Csabát oda, hogy az identitás kérdését a szociális meghatározottság kérdésével vesse össze. Ebben a viszonylatban már nem is csak a saját művészi identitása foglalkoztatta, hanem figyelme mások felé fordult, és a társadalmi csoportok közötti feszültség dinamizálására fektette a hangsúlyt munkáiban.
Az elmúlt egy-két évben a politikai téma, mint motívum megjelent a festészeti munkásságában is, igaz ezek a alkotások még kevésbé ismertek a szélesebb nyilvánosság számára. Több szálon kapcsolódnak a korábbi képek festői megközelítéséhez, ugyanakkor érezhető rajtuk egy karakterbeli változás is, ami részben az animáció kifejezésformáinak hatását mutatja.
A Kiscelli Múzeum terében egy olyan kiállítást terveznek, ahol a festészeti anyag kap nagyobb hangsúlyt. A képek kimondottan aktuális eseményekkel foglalkoznak - elsősorban a magyarországi szélsőjobboldal és a cigányság közötti feszültség brutális és tragikus jelenségeivel, valamint az ezeket körülvevő bizarr politikai szürkezónával.
Nem utolsó sorban a kiállítás azt a problémát is felveti, hogy a mai kortárs politikai művészeten belül milyen alternatívája van annak a megközelítésnek, amikor a művész nem a politikai vagy politológiai klisék mentén akar aktuális társadalmi kérdésekről beszélni.