A pásztorkodás, az állattartás eltérő voltából adódóan három, egymástól jól elkülöníthető pásztorművészeti stílus alakult ki a 19. században: az alföldi, a felföldi és a dunántúli. Míg az Alföldön a szarumunka, a fém- és csontberakás volt a kedvelt technika, a Dunántúlon a színes spanyolviasz-berakás vált uralkodó díszítési eljárássá. A 19. sz. elejétől ismertek a területre különösen jellemző technikával kivitelezett alkotások, eleinte vörös, illetve vörös-fekete, majd további színekben. Elsősorban a pásztorok hoztak létre díszes, faragott tárgyakat, de azért - ha ritkábban is - parasztcsaládokban is készültek és használatban voltak a pásztorkodás szerszámai és más faragott használati tárgyak. A népművészet többi ágához képest kevés pásztormunka maradt fenn. Természetesen sok pásztor nem tudott faragni, akik pedig igen, azok hosszú, gondos munkát kívánó, így kevés tárgyat készítettek. Balatoni Múzeum gyűjteménye az 1890-es évek elejétől gyarapodik ilyen alkotásokkal. Herman Ottó a jellegzetes magyar stílust keresve talált rájuk. A most látott tárgyak némelyikét is feltehetően még ? gyűjtötte, hiszen a korabeli kiadványok is rendszeresen szerepeltették a Balatoni Múzeum pásztorművészet-gyűjteményét. A kiállítás helyszíne: Balatoni Múzeum, 8360. Keszthely, Múzeum út 2. A kiállítás látható: 2006.szeptember 17.-november 26. Nyitva tartás: keddtől szombatig 10-18 óra, hétfőn zárva.
