A dús női formák érzékiséget rejtenek

A negyvenes éveinek második felében járó Ruttkay Sándor a legelemibb grafikai formával, a vonallal játszik egyfolytában. Végeredmény: a nő és a férfi ölelkező, egymásba fonódó vagy egymást taszító mozdulatainak mesteri megörökítése.
Rajzai "párbeszédet" folytatnak a nagy mesterekkel: mintha Dürer, Rembrandt, Daumier alakjai incselkednének egymással - de Ruttkay nagyon is felismerhető kézjegyével. A művész gondolatait gyakran női ruhába bújtatja, s a dús formák érzékiséget rejtenek.
Grafikai meséi emberi alakban öltenek testet. Megjelenik a férfi hol hétköznapi figuraként, hol pedig Ikarosz vagy Odüsszeusz jelmezében. A mitológia sokszínűségét krétával, pasztellel, szénnel, tussal és sokféle technikával vetíti papírra. A nő megfogalmazásában a meztelenséget piedesztálra emelte.
Önkéntelenül felvetődik a szemlélődőben: nem hímsovinizmusról van-e szó? Aztán tovább szemlélve a képeket - Bárban, Iszogatók, Jób, Maestro - hasonló következtetésre juthatunk, mint amit a megnyitón olyan találóan fogalmazott meg Huller Ágoston:
" a művész semmi másról nem beszél, mint egyszerű jelenségekről, természetes emberi megnyilvánulásokról, érzelmeink folyamatos küzdelmeiről".

Ruttkay több mint másfél évtizede alakította ki máig jellegzetes stílusát: a konstruktív képalkotó elemek, a sík deimenziója mögött egyre mélyülő szellemi dimenziókat.

Judás című munkájában (mely mostani kiállításának egyik legeredetibb és legjobb darabja) például a figura egész teste megrázóan mutatja az önmarcangoló, menekülő, bűntudatos ember minden testi kínját-fájdalmát. A már említett Maestro rajzát is a szürreális, szimbolikus belső tartalmak építik fel és lengik körül. Érzelmeit, mondandóját nem egy-egy figurával fejezi ki, hanem az alakok térben való elhelyezésével. Azt szokták mondani, hogy a grafika erősen meditatív, befelé forduló műfaj.

Bizonyára korábban Ruttkay Sándor is megsínylette az önmagába fordulás, az elszigeteltség, az elbizonytalanodás, a tehetetlenség kérlelhetetlen kínját, de ahogy fokra-fokra sajátította el a mesterséget, rádöbbent, hogy művészetével csodára képes. Arra a csodára, hogy hatni képes a rajzait szemlélőkre.

Jó volt a rajzok között barangolni, s elgondolkodni azon, hogy a Pannónia utca-Dráva utca sarkán lévő Duna Galéria az utóbbi időben egyre gyakrabban ad lehetőséget olyan művészek bemutatkozásának, akik tehetséges alkotók, igényes munkákat mutatnak fel évek óta, de ahhoz nincs tehetségük, hogy önmagukat reklámozzák.