Éder Vera fotókiállítása

Képző

 
Előbeszéd

Egy vernisszázs előbeszédének, ünnepélyesnek, emelkedettnek, esztétizálónak, és dicsérőnek kell lenni. Ezt tudom. De ha én mondom, inkább a tényekről beszélnék.
Éder Vera augusztus 11-én percre pontosan akkor születetett, amikor a teljes napfogyatkozás bekövetkezett, igaz hogy 22 évvel később.(1999-ben) mikor is született, tessék számolni. De ez az esemény a későbbiekben meghatározóvá vált számára. A fény és változásai, ezt képein tettenérhetjük.

Tanult, 97-ben leérettségizett, és megkezdte Siófokon pályafutását pultosként a vendéglátóipar gyöngyszemeként. Ez a karrier gyorsan véget ért, édesanyja beíratta a miskolci fényképész szakmunkástanuló intézetbe. A szakmát részben ott tanulta, de leginkább az Új Észak című napilap szerkesztőségében a napi munka közben. Hamar bedobták a mély vízbe. Néha lemerült, ivott is, de nem fulladt meg. Megtanult úszni, és mindég nagyobb medencére volt szüksége, hogy kipróbálja magát és nyerjen. A következő állomások: hetilap, színház, még Miskolcon, majd a Fővárosi Operettszínház. Képei megjelennek a lapokban, felfigyelnek rá. 2001-ben Koncz Zsuzsa a Színház című lap képszerkesztője megkéri, hogy ugorjon be helyette a Veszprémi Összművészeti Fesztiválra fotografálni. Beugrik, végig ússza a medencét célba ér, és azóta is sikeres tagja annak a csapatnak. Csapatjátékosnak is kitűnő. Én igazán 2004-ben ismertem meg a fesztiválon, nem is akárhogy. Az éjszakai órákban igyekeztem hazafelé a szállodába, amikor is az egyik utcasarkon érdekes trióba ütközöm. Természetesen Éder a vezető. Kolléganőjével, próbálnak segíteni egy kiváló táncos kollégának, aki a harmonikus színpadi mozgását, az utcán nem igazán tudja koordinálni. De a feladatot megoldják célba érnek. Hát ez sem volt kis munka.
Ja, Éder Vera fotografál is.
Mindegy hogy ezt fekete-fehérben, vagy színesben teszi. Számára csak a formák, a harmónia a mozgás érdekesek. Fontos számára a pillanat, amivel az egészet kifejezi.
A dramaturgia, mindig a darab lényegét ragadja meg és sűríti, nem önmagáért való "szép" képeket készít. A Hattyúk tava kép, nekem a klasszikus balett mozdulatai, elemei, a tütü, a spiccipő jutnak eszembe, és csodálatos előadások, nevek: Csinádi Dóra, Rab István, Kun Zsuzsa, Gielgoud, Nurejev, sorolhatnám még. Láttam táncolni Őket.
Az Ő Hattyúk tava képei, (Geszler György koreográfiája) a mozgás, a kéztartás esetlegessége. Gyönyörű ellenpontjai az eredeti koreográfiának, felfogásnak. A színdramaturgiát, tudatosan alkalmazza, képeinek fontos meghatározó elemei.
Komolyan veszi a fényt, és annak képezését.

Gratulálok, a kiállítást megnyitom, beszéljenek a képek.

Szalay Zoltán

 
A kiállítás megtekinthető: 2005. április 22ig.