Több dolgok vannak földön és egen, / Horatio, mintsem bölcselmetek / Álmodni képes" - írja Shakespeare Arany János fordításában. Föld és ég: ez az ellentét közhelyessége és elcsépeltsége ellenére is olyasvalamit rejt magában, ami egyszerre utal a két legtávolabbi pólusra, ismerősre és ismeretlenre - és nem utolsó sorban az általunk csak töredékében felfogható világmindenség teljességére.
A Magyar Plakát Társaság a csillagászat nemzetközi éve (2009) apropóján e két végletet, Földet és eget próbálta valamilyen formában megragadni, keretbe foglalni. Az Égitestek, földi testek című kiállítás a Klebelsberg Kultúrkúrián kapott helyet (némileg érzékeltetve a fényév-távolságot - persze minden nézőpont kérdése), ahol a látogató olyan, plakátba oltott grafikáknak lehet a tanúja, amelyek egy-egy alkotó saját(os) kis univerzumába vezetnek.
Megnézhetjük, hogy ki mit tud kezdeni (nem csak) vizuális értelemben az égi és földi testek különös ellentétével, amely valamiféle rejtelmes, közös azonosságtudat része is egyben. A kiállító művészek közt akad, aki plakátképein egyszerűen az égitesteket és az emberi testet olvasztja eggyé, rímelve arra, hogy a csillagokban meg van írva a sorsunk, a szerencsés együttállás pedig akár csodákra is képes. A hold emberi arccá változó alakjának egy meteor fénycsóvája rajzol szemet, míg másutt egy csillogó égbolt felé nyúló kézben elfér a végtelenség fektetett nyolcasa.
Van olyan is, aki a minden egyes plakáton felbukkanó "A Csillagászat Nemzetközi Éve 2009" feliratot némi plusszal toldja meg: Kemény György képminőségileg kifogásolható összeállítása egy bolygó alakját - feltételezésem szerint a Szaturnusz gyűrűit - egy meztelen női hátsóval állítja párhuzamba, a sablonszlogen alatt a felirattal: "Minden év a szerelem éve". Egy másik helyen az az üzenet, hogyha nem vigyázunk, nem lesz üzenet: Kulinyi István lelkiismeretes égitestei kétségbeesve küldik el segélykiáltásukat a Földre: "future?".
A tárlat alkotói többségükben az ember és az űr, a világmindenség kapcsolatába kapaszkodnak, épp ezért - bár egyenként sok esetben figyelemreméltó gondolatokat vetettek papírra - kitűnik közülük két olyan művész, aki társai némileg egybeolvadó "egyediségei" között is sajátos gondolkodásról tesz tanúbizonyságot.
Keresztes Dóra kiállított művei a sok komor, sötétebb tónusú plakát közül úgy világlanak elő, mint egy kacagó kislány a kissé megkeseredett felnőttek közül. Színeivel, gondolataival el mert rugaszkodni a szokványos Föld-ég-értelmezéstől, sőt, nem átallja a madarat mint "égi testet" beemelni alkotásába (a népmesék bájosan okos humora is felcsillan itt). Balogh István pedig azzal tér el az átlagtól, hogy nála a Hold (vagy Nap) mint a földi testek, azaz geometrikus alakzatok ellenpólusa - ám maga is geometrikus test - tűnik fel. A kiállításon felvonultatott plakátok nem voltak láthatóak az utcán, de jól demonstrálják, hogy a magyar plakátot nem kell elásni - mint ahogy azt sokan tették például tavaly a filmplakátok gyér felhozatala kapcsán.
