Égboltszőttes

Kecskés Péter képzőművész-fotográfus Uranographia című kiállítása már címében is hatalmas távolságokat ölel fel mind az idő, mind pedig a tér tekintetében. Az egyebek közt asztrológiával is foglalkozó művész - aki egyébként a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán is tanít - a különböző vallási szimbólumok megidézése mellett az ezotéria tudományosságát is szervesen beépíti alkotásaiba.

 

A K.A.S. Galéria némileg ironikus helyszínnek bizonyul, hiszen a fényéveken átívelő és évszázadok bölcsességét feszegető képek éppen egy olyan, igen kis területű kiállítótérben kapnak helyet, ahol a kiállítás megnyitójának vendégei szinte mozdulni is alig bírnak. Persze ez mit sem von le a tárlat értékéből: talán épp ez az ellentét világíthat rá - amellett, hogy sok jó ember kis helyen is -, hogy a rész-egész viszonyban sokszor éppen a kisebb töredék tud valamilyen furcsa módon húsbavágót mondani az egészről.

 

A kiállítást alkotó grafikák gazdag, a szivárvány minden színében pompázó szőttesek: jótékony káoszukban mégis felfedezhető valami rendszer, hiszen a fizikai és szellemi síkon is egymáson nyugvó rétegek együtt egészen mást mondanak, mint amikor egyenként fejtjük fel őket. A kiállítás - bár igen kis felületre koncentrálódik - középpontja az a 24 kisméretű alkotás, amely látszólag esetlegesen helyezkedik el a bejárattal szemben, magára vonva nemcsak a belépők, de a galéria előtt sétálók tekintetét is.

 

A 24-es szám akár a nap 24 órájaként, az idő monoton körforgásaként is értelmezhető, ami ezzel együtt a történelem és a világegyetem állandó megújulását is magában foglalja. Mandalák, freskók, XVI-XVII. századi asztrológiai és csillagászati térképek, számítógépes statisztikák, keleti szimbólumok sorjáznak az intenzív nézés/látás folyamatát állandóan generáló alkotásokon. Egy látogatónak egyenesen a Rorschach-teszt tintapacái jutnak eszébe a látottak kapcsán, és valóban: a képek erőssége abban rejlik, hogy mindegyik mást hoz elő az egyes befogadókból, más és más rétegek válnak számunkra láthatóvá, érzékelhetővé, mutatkoznak meg előttünk.

 

A kiállítást megnyitó Mestyán Ádám esztéta Foucault-t - és általa Paracelsust - idézve említi az elgondolást, miszerint az ember a csillagokat önmagában hordozza. Kecskés Péter Uranographiája esetében tulajdonképpen az "égbolt írásáról" van szó, ami ez esetben átírás. Mestyán Ádám szerint felmerülhet a kérdés, hogy képeket látunk, avagy felületeket, amelyeket tapogatni kellene, mint a vakoknak szóló írást. A műveken megjelenő rétegek közti fokozatos átfedések a "minden mindennel összefügg" elméletét erősítik, az asztrológiai és asztronómiai térképek így válnak egy titokzatos, mágikus világ kulcsaivá.