Egy pozsonyi modernista
A Csallóközből származó fiatalemberből Budapesten lett művész. A húszas évek legvégén az Iparművészeti Szakiskola mellett Kassák Munka-köre vonzotta, képfelfogását átjárta a konstruktivizmus, kompozícióiban a dinamizmust kereste. Pozsonyban, majd Amszterdamban folytatta pályáját, mindkét helyszínen a Bauhaus örökségével találkozott, ezt vitte tovább a fotó, a grafika és a tipográfia műfajaiban. Részt vett a közelében föllelhető minden haladó művészeti mozgalomban, jelentős holland, angol és német kiadók dolgoztattak vele.
A világháború hazakényszerítette, hátralévő életét Pozsonyban élte le. De még a hatvanas években is európai szellem tudott maradni: a plakátok, folyóirat-címlapok, könyvborítók erről tanúskodnak.
A Vintage Galéria tárlata Csáder fotográfusi tevékenységére helyezi a hangsúlyt, de ennek fontos része az a kollázs-sorozat is, amely a művész legtermékenyebb időszakában, a harmincas években született. Ekkor még nem volt jellemző rá a későbbi években eluralkodó újtárgyiasság. Egyelőre síkokból és egymást metsző egyenesekből építi fel kiegyensúlyozott képkompozícióit, több rétegben jeleket és síkokat kapcsolva egymáshoz, hogy a fotóelemek, a szerkezet és a különböző felületek, a színhatások és a geometrikus formák együttese szabad asszociációkat indítson a befogadóban. Újságkivágásokat, zászlókat, dátumokat használ, a képek hátterében alig kivehető folt néha egy ország térképének tűnik. Kollázsaiból a szellem szabadsága árad.
Az ugyanebben az időben, megrendelésre készített plakátok jóval kevesebb elemet, egyszerűbb fogalmazást mutatnak. Itt inkább színhatásokkal, lendületes vonalakkal operál, néhol ráismerünk Moholy-Nagy kollázs-szerkesztési módszereire, de Csáder ennek visszafogottabb, továbbfejlesztett változatát használja, briliáns tipográfiai ötletekkel variálva.
Az itt bemutatott egyetlen, csak fotókból álló sorozat már a hatvanas években készült: házfalakba rögzített vaskapocsból hozza ki az emberi arc minimálisra redukált formakészletét: két szem, egy száj. A fal, amiből eltávolították a kapcsot, döbbenetes módon egy befalazott ember néma kiáltását őrzi. Ez a sorozat is tárgyilagos, de mégis, igazi mély fájdalom van benne. Nehéz nem kihallani belőle az alkotó ember néma panaszát, akit a történelem megfosztott a kifejezés valódi eszköztárától. Csáder egészen a hetvenes évekig dolgozott Pozsonyban, sikeres grafikus volt, színházak és kiadók állandó munkatársa; de ez a sorozat nyilvánvalóvá teszi, mit gondolt a korról.