Egy relief nem akar mindent

Apró, első látásra alig észrevehető, házakat formázó viasztestek a padlón: mintha csak egy évszázadokkal ezelőtti őslego prototípusával állnánk szemben. Egy hölgy épp csak hogy nem lép rá a kiállítótér kellős közepén árválkodó apróságokra, amelyek egymáshoz viszonyítva látszólag esetlegesen helyezkednek el. Az Óbudai Társaskör Galéria pincehelyiségének falain ehhez hasonlóan szinte elvesznek Bálványos Levente fehér gipszalapú, szintén a ház motívumára épülő alkotásai: a legmegfelelőbb szó talán a szándékolt esetlegesség. Ahogy a Tájképek című kiállítás kurátora, Dékei Kriszta rámutat: az alkotó munkáit leginkább a geometrikus elemek érzékeny, bonyolult és intellektuálisan finom használata jellemzi, alkotásait az egyszerű mértani formákból felépített absztrakt térben a nyitott és zárt elemek közötti, alig észlelhető elmozdulások strukturálják.  

 

A kiállítás megnyitóján Marsó Paula az emlékművek felől közelít a tárlaton látható kompozícióhoz: az ember emlékműveket helyez el térben és időben, amelyek egyszerre segítik a visszatalálást, a térben és időben való eligazodást - eseményekről tanúskodnak, ezek helyett állnak ott. Hozzáteszi: az itt látható térplasztikák, írott felületek nem válnak térbelivé: nincsenek lehetséges útvonalak, amelyek eligazítanának (a szó szoros értelmében és a műalkotás értelmezésének szempontjából sem).

 

Tér és anyag teljesen letisztult, funkció nélküli magányában van jelen: a fehér gipszfelület mélyedéseit barna viasz tölti ki, az ábrázolt geometrikus épületegyüttesek eredeti alapanyagaitól merőben eltérő minőséget és a tapintás aktusát megidézve - Marsó Paula a viasz pórusos jellegét a bőréhez hasonlítja. Ebben a közegben a kép mélységeibe való betekintés, a felidézés is csak rejtetten lehetséges - teszi hozzá.

 

Ahogy Bálványos Levente is hangsúlyozza: "Az értelmezés, az asszociációs mező bevonása vagy figyelmen kívül hagyása a befogadó döntése, de számomra a formai választás az elsődleges". A pózoktól mentes, egyszerűségükben mégis bonyolult alkotások olykor ugyanazt ismétlik, csak épp más szemszögből, máskor különleges módon kicsavart, egyedi szimmetria jellemzi őket. "Egy relief nem akar mindent" - fogalmaz az alkotó a forma letisztultságával operáló Tájképek kapcsán. Nem akar mindent, és éppen ettől válik érdekessé.