Az elmúlt hét évre visszatekintve immár elmondható, hogy a Szolnoki Művésztelep történetének negyedik korszakába lépett. Jelenlegi működését a folyamatos megújulás jellemzi, a múlt és a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet jegyében - mondja Verebes György művészeti vezető.
Az elmúlt hét esztendő időszakát az azóta sajnos elhunyt Meggyes László és Berényi Ferenc, továbbá Fazekas Magdolna, Hangay Szabó László, Simon Ferenc - mint állandó lakók -, valamint Kiss Zoltán László, Dömény Boriska, Palkó Tibor, Katona Zoltán, Szalai Kata, Nagy Kriszta, Soós György Georgius, Varga Patrícia Minerva, Zsemlye Ildikó, Szabó György, Király György, Ágotha Margit, Rékassy Eszter, Schorno Heinrich, Meggyes László Vendel, Verebes György, Gránicz Tamás, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert, László Dániel, Balogh Zsófia, Ulrike Franz, Benjamin Thaler, Uta Krauss nevei fémjelzik.
Az 1902-ben alapított Szolnoki Művésztelep egyike a legrégebbi, folyamatosan működő művészi csoportosulásnak Magyarországon. Mivel tagjait általában laza kohézió jellemezte a Nagybányai Művésztelephez viszonyítva, a szolnokiak eszmei, stiláris és tematikai jellegzetességei nehezen körvonalazhatók.
