A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Sacher cégről csinált egy jó hangulatú, ízes kiállítást. Arról a sikertörténetről, ami 1832-ben egy szerencsés véletlenből született és még ma is tart. A Sacher a Monarchia lényegét fogta meg: a torta töményen édes, kifinomult ízvilágához racionális, de elegáns küllem tartozott. Nagy karriert futott be a család néhány ügyes és stílusos tagja kezében, amihez persze kellett a reformkor magyar elitje, Esterházy Miklós, akinek zselici birtokán született Eduard Sacher, a cukrász-zseni Franz elsőszülött fia; és kellett hozzá Széchenyi, aki Pestre hívta ugyanezt az Eduardot, hogy megtanítsa a magyar főurakat a nagyvilági vendéglátás részleteire.
Bécs és Pest akkoriban egymással versengve fedezte föl a polgári élet finomságait, a Sacher éttermében mindkét város elitje örömmel tapasztalta, milyen előnyökkel jár például egy arisztokratikus ízléssel berendezett szeparé, és milyen pikáns játék a párizsi eszményekkel, ha a főhercegek és művészek, színészek, költők aláírása egymás mellett szerepel az étterem damaszt asztalterítőjén. Aztán gyorsan terjeszkedett a cég, a pesti Duna-részen vonuló gőzös étterme és a két bécsi színhely mellett Badenben gyógyszálló, Salzburgban kastély jellegű hotel, ezzel a néhány híres hellyel az egész Monarchiát meghatározta a cég.
Mindezt a főúri kifinomultságot most a kiállítás a részletek és az egész rég nem látott tökélyével idézi meg. Nem csupán az egyedi ezüstnemű, a selyem menükártyák, aranyozott tapéták, herendi étkészletek csábítják a látogatót a valódiság illúziójával, hanem az az ötlet is, amely a nagy tér helyett kisebb termekre tagolja a tárlatot, és így a nagyvonalú berendezés biedermeier hangulatú, intim, szinte érzéki szobákban érvényesül. Az enteriőrök sorát a hírességek arcképcsarnoka zárja, elképesztő felsorolással a bécsi Sacher egykori vendéglistájáról, Horthytól és Indira Gandhitól Nixonon, Mohamed Alin át Gershwin, Ornella Muti vagy Hugh Grant nevéig.
Szellemes cezúra választja el itt az anyagot az 1930-as évekbeli folytatástól, amikor a dinasztia kezéből idegenekébe került a Sacher-lánc, és elölről kezdődött minden, egy kis büfével. Persze a név és a hozzá tapadó emlékek hamar meghozták a sikert, az étterem túlélte a második világháborút, túl a fogyasztói globalizmus beköszöntét, és ma is az, mint egykor: a legelőkelőbb bécsi szálloda, a legdrágább salzburgi wellness hotel. És a legfinomabb csokitorta, két réteg baracklekvárral.
