(MTI) - A művészeti konferenciával egybekötött eseményt Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere nyitotta meg. A tárlaton összesen 67 festmény, illetve szobor látható.
A Brüsszel és Leuven közötti erdős tájon megbúvó Tervuerent már a XVII. században sűrűn keresték fel olyan híres festők, mint Pieter Paul Rubens, illetve Jan Brueghel. Nagyobb számban 1860 után telepedtek le tájképfestők a faluban, és ők hamarosan nagy elismerésre tettek szert, a francia "Barbizon iskola" követőiként.
Három művészgeneráció követte egymást egészen 1914-ig; ismert képviselőjük volt például Hippolyte Boulenger és Joseph Coosemans. Ellenszegültek a szigorú akadémiai szabályoknak, és csak a természetet ismerték el mesterüknek. Főleg a zonieni erdőt és a közeli Voer-völgyet, illetve a környékbeli mezőket, réteket választották témának. A tervuereni iskola mérföldkő volt a belga festőművészet fejlődésében, részét képezte a XIX. századi "vissza a természetbe" nemzetközi mozgalomnak.
Már az első világháború kitörése előtt lényegében bealkonyult a tervuereni iskolának, de még napjainkban is tucatszám érkeznek a festők ihletet meríteni a zonieni erdőbe.
A két világháború között néhány modern szellemű, konstruktív szemléletű művész alkotott Szentendrén, és nagy hatással voltak a művésztelep stílusára. A későbbiekben már a nagybányai iskola tradícióinak és a konstruktív szellemű képzőművészetnek az ötvözésére törekedtek a művésztelep alapítói is.
Szélesebb értelemben valamennyi Szentendrén is alkotó művész tevékenysége jelenti a szentendrei képzőművészetet, a szentendrei iskolát. Az 1930-as évektől legközvetlenebbül Vajda Lajos és Korniss Dezső alkotói művészete kötődik Szentendréhez, Szigetmonostorhoz, e táj természeti és épített környezetét festették, továbbá az e tájon élő lakosok hagyományaiból merítették motívumaikat, a modern stílusok közül a szürrealizmus és a nonfiguratív művészet jegyében alkottak.
A szürrealizmus szentendrei meghonosításához Ámos Imre is hozzájárult, méltatói őt nevezték a "magyar Chagall"-nak. Az ő hatásuk révén sok más művész is kapcsolódott Szentendréhez és környezetéhez, például Szántó Piroska, Bálint Endre, Bálint Endre barátja, Tornyai János is festett Szentendrén az 1930-as évek elején.
Inkább a konstruktív irányvonalhoz tartozott Ilosvai Varga István, Göllner Miklós, Kántor Andor, Mihálz Pál, Czóbel Béla, Vaszkó Erzsébet, Barcsay Jenő, Kmetty János, Kerényi Jenő, Deim Pál, Balogh László. A szentendrei művésztelep alkotói valamennyi szentendrei képzőművésszel együtt rendeztek és rendeznek gyűjteményes kiállításokat Budapesten és Szentendrén.
Szentendrén a Ferenczy Múzeum és jelentékeny hálózata épül a szentendrei iskola alkotóinak bemutatására.
