A MOME Vizuális Kommunikáció Tanszéke ötödik alkalommal indított kurzust A vizuális kommunikáció és az előadóművészetek kapcsolata címmel Bársony Júlia rendező vezetésével. A szemesztert a hallgatók közös előadással zárják, melyben egyszerre mutatkozhatnak meg szereplőként és alkotóként. Az elmúlt években feldolgozott témák után - transzparencia és reflexió (Tükörvilág, Végtelen), betűk és jelek (Ex-libris), térreakciók (Átjárók) - ezúttal Budapest, a város, ahol élünk és alkotunk, válik az újragondolás tárgyává. Az Utópiacímű előadásban a valós környezet feldolgozási variációi, a részletek ?felnagyítása? makett-változatban, liliputi méretekben tárul a Gulliverré magasodó barangoló szeme elé, aki olyan objektumokat szemlélhet meg közelről, melyek önmagukban, a valóságban is elkészíthető tárgyakként működnek, de akár köztéri installációkként is találkozhat velük nap mint nap az utcán.
A hétköznapokban is használt vizuális technikák egyedi alkalmazásával az alkotók - miközben a jelen dimenzióját dolgozzák fel ? tulajdonképpen a jövőt képezik le. A pillanatokat, mely kapcsolatot teremthet a színház és látvány, a vizualitás, a szöveg és az élő előadói jelenlét között. Akkor és ott.
Az előadás célja egyfajta szabad ?érzetrendezés?, a városi lét utópisztikus elképzelése ?idealisztikus szemléletként?. Hiszen Budapest nem csupán egy óriás épületdzsungel panelekkel és nevezetességekkel, hanem sokkal inkább hangulat. Lüktető fővárosunk számtalan élettörténet helyszíne és érzelmi megnyilvánulás háttere, ha úgy tetszik díszlete. Atmoszféráját a benne élők, lakók organikus energiái határozzák meg, állandóan változó hangulatainkat pedig különböző impulzusokból nyerjük, amiket minduntalan különféle jelekkel örökítünk meg. Hirdetőtáblák, színes házfalak, zöld parkok vonulnak fel szemünk előtt. De mi vonzza valójában a tekintetet és mit vonz a tekintet? Hány élő és élettelen felület tűnik a szemünkbe? Mi minden mellett haladunk el naponta észrevétlenül? Vajon érzékeljük a változásokat? Az Utópia című makett-színházi előadás szabadon megtekinthető, élő és dinamikus, mozgásban lévő installációk segítségével avatja be a nézőit e kérdések világába.
Az egymással kölcsönös viszonyba kerülő ?állomások? megtekinthetőek külön-külön is és körbejárhatóak akár egyéni logikai sorrendben. Az egyes ?megállókban? történő performanszok összefűzésével egy olyan lineáris, élő kiállítás és városi mikrovilág rajzolódik ki a ?járókelő? előtt, amely folyamatában fejlődik. Most és majdan?
Az Utópia a Prágai Quadriennálé magyar pavilonjának hivatalos programja, mely 2011 tavaszán a Trafóban felépítendő Árvai György-féle installáció interaktív részét képezi majd.
