Eigel István és Tassy Klára emlékkiállítás

Ezt a nagyszabású kiállítást a barátok nyitották meg: Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly Kossuth-díjas írók.
Gyurkovics Tibor felolvasta egyik versét is "Utolsó levél Eigel Istvánnak" címmel, majd arról beszélt, mennyire hiányzik életéből ennek a fantasztikus művészpárnak a barátsága.
Tiszta, öntörvényű emberek és művészek voltak, akik ítéletében és tisztességében mindig meg lehetett bízni. Ifjúkorukban hajnalig bridzseztek együtt, és közben megváltották a világot, majd beutazták együtt Európát.
Eigel rebellis szellem volt, realitásérzék híján. Sosem engedett az idő csábításának, zaklatott, meg nem nyugvó emberként kereste a maga útját. Bernáth Aurél növendéke volt.
Klárival, aki Rudnay Gyula tanítványa volt, főiskolás koruk óta ismerték és szerették egymást, ötven évig tartó házasságuk maga volt a hűség példája.

Kép - Eigel István

Ezek a sirályok, pávák most ott láthatók Eigel nagyszabású, apokaliptikus festményei mellett - művészetük, akárcsak emberi természetük tökéletesen kiegészíti egymást. Olyanok voltak ők, mint Philemon és Baucis, két egymásnak teremtett ember. Fiatal korukban, mikor a háború elválaszotta őket egymástól - Tassy Békében maradt a szülői házban, Eigel Újpesten vészelte át az ostromot - a férfi naplót írt, hogy leendő párja mindent tudjon róla.
Írónak is kitünő volt, több könyve jelent meg, de ugyanilyen kitünő grafikus is, a Lyukasóra folyóirat indításakor ő találta ki a lap formátumát. Tassy Klára viszont a virágok és a természet szerelmese volt, és ezt vitte bele nagyméretű, csodálatos gobelinjeibe is, például a Juhász Ferenc versére komponált A virágok hatalma című művébe is.

Kép - Páva pár - gobelin 1995.