Az elképzelés nemcsak különös, hanem vélhetően etikai kérdéseket is felvet: egy anonim kulturális hordalékból készülhet-e individuális műalkotás, amely új címet, új szerzőt kaphat? Milyen álláspontról formálható jog, meglévő, jelzetlen, de akár jelzett képek átalakítására? Talán az Utóvéd álláspontjáról. Az is érzékelhető, hogy a műnek nevezett objektum, alkotás, műtárgy vagy valami, olyan mértékben halmozódik föl glóbuszunkon, és oly szomorúan devalválódik gyors ütemben, hogy az már a "termelés" létjogosultságát kérdőjelezi meg. Stanislaw Lem a Summa Technologiae-ben "intellektuális szemétnek" nevezi a műalkotások nagy részét. Szerinte a szeméthegyektől csak az különbözteti meg, hogy nem hasznosítjuk újra, nem égetjük el, nem semmisítjük meg a műveket, hanem óriási raktárakban, múzeumokban fektetjük el azokat. Ezzel egyúttal legalizálódik értékük és megítélésük. Csupán a merkantilizmus és a közmegegyezés által válik valami elfogadottá. Az önmagunkban lévő értékekre, vagy ennek ellenkezőjére már nem is reagálunk, inkább "aktuális stigmákkal" ruházzuk fel őket. Ezek a stigmák jelen pillanatban a Pénz és a PR mint külső manipulatív eszközök, amelyektől lényegesen különbözik a Tunning belső tartalmi jelekkel való alázatos munkálkodása. Szöveg: Dorottya Galéria A kiállítás megtekinthető: 2006. március 21. - április 22. Nyitva tartás: hétfőtől szombatig 10-18 óra között A kiállítás helyszíne: 1051 Budapest, Dorottya u. 8. Kép: Nyugati útvonal, 2004 május 18., olaj-karton, 24x32 cm
