A MOME építészkarán vele dolgozó diákokkal egy éven át járták a falusi ravatalozókat, vizsgálták a helyhez köthető vagy az idegen formai elemeket, hangulatokat, analógiákat kerestek, beleláttak a falu még ma is zárt életébe, élet és halál egyszerű, kemény törvényeibe. Azt vizsgálták, hogy a XX. század második felétől kezdődő falusi ravatalozó-építészet - egészen odáig a háznál terítették ki a halottakat - milyen eszköztárhoz nyúlt, és az mit mond el a falu hagyományairól.
"Nagyrészük nem ábrázol többet, mint amennyi egy garázs, előtte még fedett kocsiszín is van, kocsimosáshoz, ?Feltámadunk? felirattal az ormán" - írja Janáky a munkát összegezve, de szóba hoz buszmegállóra, fagylaltozóra, kultúrházra, űrlénysisakra hajazó építményeket is. Amit éppen láttak a helyiek. Ebbe a stiláris káoszba kétségtelenül belejátszik a vallástalanodás, a szocializmus kényéhez való igazodás is, de korántsem annyira zavaró módon, mint a téma kapcsán gondolnánk. Inkább a gyökerek gyengülése, a kiüresedő rítus az igazi ok.
Az építész és diákjai azt keresték, hogy egy ilyen jól körülhatárolt feladat, egy falu ravatalozójának megtervezése milyen gondolatokhoz vezetnek egy közösséget, és hol, hogyan szólhat bele adott esetben a képzett, koncepciókkal bíró építész. Az épületek elemzése így csokorba fogja a falvak életének visszásságait, a közösségek belső szerkezetét és a szépség iránti fogékonyságukat. Ez az alig száz munka közben készített, kisméretű fotográfia a galéria falain az építészeti gondolkodás lényegéről beszél.
