Élet-kék

Maga Gerzson életműve példázza a folytonosságot. A kiállítás szerencsés pillanatban nyílt: egy héttel korábban mutatta be a KOGART Egry József életművét. Gerzson felvállaltan folytatta Egrynek a Balatonhoz kötődő festészetét, amely a tó, a vízpára, a fénytörések, a levegő sűrűségében feltorlódó fényhatások káprázatát vitte a vásznaira.

Gerzson ezt az utat folytatta, de ő továbblépett az absztrakció irányába. Geometriai tanulmányai után, a 70-es években megjelent festészetében a tiszta formákban való gondolkodás, de nem szakított a figurális ábrázolással sem. Nagyméretű táblaképein a fényhatások elmosódott körvonalú formákká tömörülnek, az elemek szabadon lebegnek, nincsenek térirányok, csak viszonyulások. Az emlékfoszlányok hangokat, látványrészleteket, érzéki benyomásokat rögzítenek a sík befogadó terepén, szimultán jelentkeznek a hatások, a kép egészét egy belső, szenzuális indíttatású kompozíció szervezi. Egyetlen pillanat hagy nyomot a felületen, de annak minden összetevője, minden érzékekkel megragadható momentuma együtt szervezi a művet.

A most bemutatott festmények többnyire a 90-es években születtek. Hallatlan szabadság-érzet járja át őket. Gerzson elegánsan, finoman váltogatja a háttér és az előtér pozícióját, így az érzékelés útjára viszi a ?minden mindennel összefügg? archaikus tanítását. Egy képen belül egyszerre jelenik meg a geometrikus absztrakció és a csak áttételekkel érzékeltetett figuralitás, fantasztikus érzékkel fonja egymásba e két világot, így a forma felismerhető, de elvont is, egyszerre kötődik a valósághoz és a metafizikai tágassághoz.

A Balaton (2002)

De mindez csak melléktéma Gerzson művészetében. Mindenekelőtt a fényt, mint az élet teljességének látványos megnyilvánulását kereste, akárcsak Egry. De míg a Egry a napfény színéből indult ki, Gerzsonnál a hetvenes évektől eluralkodik az ég kékjének sokféle izgalmas változata, lágy tónusok és vad türkizek, a vízen tükröződő színek rávetülnek a tájra és átírják annak nyugalmát, vibráló elevenséggel telítik. A 80-as évektől egyre gyakrabban a tájból indul ki, a domborzat kontúrjai és az ég felülete hullámvonallal osztja ketté a kép síkját, és a dinamikus képelemek gyakran a kettő határán jelennek meg. De szívesen alkalmazza a pozitív-negatív formák ismétlődését, ilyen a Fecskék sorozat itt bemutatott három része is, amelyeken szinte op-art hatással rejti el a háttér és a téma hierarchiáját.

A képek, noha első látásra lenyűgözik a nézőt, nem könnyen nyílnak meg. Játékosságuk gyakran elrejti azt a mély, rajongó életszeretetet, ami az alapja Gerzson festészetének, mélabújuk néha váratlan kérdéseket vet föl, vibráló színviláguk Gulácsy szépséges meséitől a klasszikus avantgárdig megmozgatja a képzelet asszociációs tartományát.